Nyelvtani magyarázatok

A stílus maga az ember – mondja a szentencia, amit Mihai Tudose, a román miniszterelnök most magára vehet, miután a székely autonómia ügyében feledhetetlen mondatokra ragadtatta magát.

Mert ahogy Medgyessy Péternek sem felejtjük el azt a december 1-jét, amikor Erdély elcsatolásának évfordulóján a Kempinski Hotelben 2002-ben együtt koccintott kollégájával, Adrian Năstaséval, ugyanígy Mihai Tudose szavai is velünk maradnak. Azóta ugyanis minden ezekkel a zászlókat lobogtató, nyomorult mondatokkal van tele – amelyek szerint a román kormányfő a kitűzendő székely zászlók mellett szívesen látna ott lengeni „helyi felelősöket” is.

Vitatható, hogy a román kormányfő saját hivatalnokaira gondolt-e az akasztásról hőbörögve, vagy egyik nemzeti kisebbségével gyalázkodott. De legyen az értelmezés a románok gondja.

A magyar külügyminisztériumba berendelt román nagykövet magatartása már jól mutatja a kínos maszatolást. Szijjártó Péter szerint ugyanis a nagykövet „bizonyos nyelvtani magyarázatot” próbált adni arról, hogy a románban „a lebegni, szállni, lógni ige hogyan viszonyulnak egymáshoz”.

A magyar diplomácia feladata megkerülhetetlen, s mi ezt el is végeztük.

Amíg bocsánatkérés helyett a románok csak nyelvészkednek, addig mi az erdélyi magyarság tisztességét féltve kérjük ki magunknak ezt az ocsmányságot.

S közben gondosan vigyázzunk a magyar nyelv szépséges szavaira, hogy azokat ne csak a pusztába kiáltsuk. Lebegni, szállni vagy akár csak lógni.

Mert ez a figyelem különbözteti meg a diplomáciát a kocsmai hőzöngéstől.