Elhunyt a hazai indiánrizs-termesztés atyja

Molnár Miklósról az innovatív gondolkodás juthat először eszünkbe. Felfedező típusú vállalkozó volt, akinek élettörténete szintén kalandos volt. Ahhoz, hogy megértsük az indián rizs Kisújszállásra kerülését, ismernünk kell – legalább címszavakban – az életutat is. Budapesten született 1927-ben, részt vett az 1956-os forradalomban, s mikor világossá vált, hogy a szabadságharc nem fog diadalmaskodni, átmenekült az osztrák határon. Az ausztráliai Melbourne-be repült, ahol találkozott az olimpián tornász kéziszer csapatban aranyérmet szerzett akkori feleségével, Bodó Andreával. A magyar olimpiai csapat haza nem térő tagjaival ő is egy három hónapos amerikai bemutató körútra ment, és a Sports Illustrated sportmagazint tudósította cikkjeivel. San Francisco elbűvölte a házaspárt, ahol letelepedtek, és megszületett Anikó lányuk, bár pár évvel később elváltak. Molnár Miklós beiratkozott a kaliforniai Berkeley egyetemre, és közgazdaságtanból diplomázott. Második házasságát 1966-ban kötötte Bokay Katalinnal (Catherine de Bokay), akivel két gyermek – Péter és Árpád – szülei lettek. Sikeres üzletember és borkereskedő lett a Napa-völgyben, akiben mindig megvolt a kellő bátorság valami új kipróbálására, bevezetésére. „Nem volt kockázatkerülő” – mondták róla ismerősei. 

1988-ban egy magyar politikai küldöttség amerikai látogatását követően kezdett foglalkozni a szülőhaza megsegítésének gondolatával. Sokan nem hittek a zempléni Kádár szövetkezet által készített magyar boroshordók amerikai sikerében, de Molnár Miklós úttörőmunkájának köszönhetően ma világszerte 120 pincészet vásárolja a kádári hordókat. A másik vállalkozása már Kisújszálláshoz köti. Egy amerikai cikk méltatta a vad rizs termelésének kaliforniai megindulását, továbbá azt, hogy nemcsak egészséges, de gazdaságos is, illetve az európai piac egyre nagyobb mennyiséget használ fel belőle. A Nagy Tavaktól nyugatra élő dakota és chippewa indiánok kedvelt eledele 1989-ben került először a Nagykunság talajába. Ezt azonban még megelőzte a hazai cégalapítás (Indián Rizs Kft.), a helyszínkiválasztás feladata, amely összefüggött Kertész Ferenc „megtalálásával”. A vetőmag behozatala szintén feladta a leckét: az adminisztráció (növényegészségügyi bizonyítvány, vírusmentességi igazolás, vámpapírok, számlázás) volt a kisebb akadály, a repülőgépen jeges vízben való szállítás, a fülledés megelőzésének várt sikere már halk fohászt is kiváltott a szereplőkből. Az 1989-es aratás biztosította a szükséges vetőmagmennyiséget ahhoz, hogy 1990-ben megkezdődhessen a kereskedelmi termelés. A következő nagy lépés a feldolgozóüzem építése és felszerelése volt. A faluszigeti üzemben a világ egyik legmodernebb vadrizs feldolgozó üzeme épült ki. 

Molnár Miklós nagy-nagy munkakedvvel oldotta meg a sok kezdeti problémát, amelybe Péter fiát is sikerült bevonnia. Míg a kisújszállási csapat tanulta a termelés és feldolgozás csínját-bínját az amerikai konzultánstól, Darrow Gibbstől, az áru eladását is meg kellett oldani. Az indián rizs hazánkban gyakorlatilag ismeretlen volt, de Nyugat-Európában biztos felvevő piacra találtak, az Uncle Ben’s volt az első forgalmazó. Ahogy teltek az évek, a termőterület és ezáltal a termelt rizs mennyisége is jelentősen növekedett. 

Molnár Miklósnak valóra vált az az álma is, hogy hozzájárult Magyarország gazdasági sikereihez, munkát adott sok embernek, látta a kisújszállási üzem folyamatos fejlődését, ahogy ő fogalmazta meg: „ami 1988-ban a célom volt, hogy a bekövetkezett demokratikus átalakulás révén Magyarországon meghonosítsam az ország és Európa számára addig ismeretlen növény, a vadrizs termesztését és egy gazdaságos vállalkozást építsek, megvalósult.” Mi, akik ismertük és tiszteltük a 95. évében, 2022. január 11-én elhunyt cégalapító Molnár Miklóst, együttérzünk hátrahagyott családtagjaival – feleségével, gyermekeivel és hat unokájával. Emlékét megőrizve folytatjuk megkezdett munkáját…

Kittlinger Dóra ügyvezető