2023.12.26. 10:29
Két fázisban aludtunk évszázadokkal ezelőtt
Az ünnepi időszakban a korábban felhalmozott alváshiányt próbáljuk pótolni. Ez elvileg könnyen mehetne, hiszen karácsony környékén a leghosszabb a fénymentes időszak, ez a pótlás azonban mégsem egyszerű a mesterséges fény és a rengeteg kéken villogó elektronikai eszköz miatt. A Magyar Nemzet által kiszúrt izgalmas tanulmány szerint az ipari forradalom előtt meglehetősen általános gyakorlat volt, hogy az emberek két részletben aludtak.
Régen sokkal többet aludtunk
Forrás: Shutterstock
Fotó: New Africa
Egy észak-angliai faluban a kilencéves Jane Rowth hunyorogva nyitotta ki a szemét 1699. április 13-án este 11 óra körül. Édesanyjával akkor ébredtek fel. Az anya felkelt, majd kisvártatva két férfi jelent meg az ablaknál. Felszólították, hogy menjen velük. Ahogy Jane később a tárgyalóteremben elmondta, anyja nyilvánvalóan várta a látogatókat. Mielőtt elment, azt súgta a lányának, hogy feküdjön nyugodtan, reggelre megjön. Jane anyja nem tudta betartani az ígéretét – soha nem tért haza. Azon az éjszakán meggyilkolták.
Kétfázisú alvásról árulkodó jegyzőkönyvek
Közel háromszáz évvel később, az 1990-es évek elején Roger Ekirch amerikai történész a londoni Public Record Office-ba – egy impozáns gótikus épületbe – ment, amely 1838-tól 2003-ig az Egyesült Királyság Nemzeti Levéltárának adott otthont. Ősi pergamenek és kéziratok között véletlenül rátalált Jane vallomására.
Ahogy végigolvasta, két szó tűnt fel neki: „első alvás”.
Jane azt mondta: közvetlenül azelőtt, hogy a férfiak megérkeztek az otthonukba, ő és édesanyja éppen felkeltek az esti első alvásukból. Nem volt további magyarázat, a vallomást lejegyző a megszakított alvást tárgyilagosan állapította meg, mintha teljesen megszokott lenne. Az első alvás a történész szerint egy második alvást is jelent, mégpedig egy két részre osztott éjszakát. Családi furcsaság vagy valami többről volt szó?
Az elkövetkező hónapokban Roger Ekirch átkutatta az archívumot, és számos utalást talált a kettős vagy „kétfázisú alvásra”, ahogy később nevezte a jelenséget.
Amikor kiterjesztette a keresését online adatbázisokra, világossá vált, hogy a jelenség szélesebb körben elterjedt, mint azt valaha képzelte. Minden elképzelhető formában – több száz levélben, naplóban, orvosi szakkönyvben, filozófiai írásban, újságcikkben és színdarabban – talált utalást a kétszeri alvásra. Ez a szokás nem csak Angliában volt jellemző, az iparosodás előtti világban széles körben elterjedt. A történész olyan távoli helyeken is kimutatta ezt a szokást, mint Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia, Ausztrália, Dél-Amerika és a Közel-Kelet.
Gyanakodni kezdett, hogy évezredeken át ez volt a domináns alvásmód, amelyet őseinktől örököltünk.
Az első feljegyzés erről az időszámításunk előtti VIII. századból, az Odüsszeiából való, míg az utolsó a XX. század elejére datálódik. Roger Ekirch szerint a kétszeri alvás rendszere olyan jeles szerzők alkotásaiba is bekerült, mint Plutarkhosz, Livius és Vergilius.
Elmélkedés az életről
A XVII. században az éjszakai alvás valahogy így zajlott: este kilenc és tizenegy között az emberek elaludtak pár órára. Néhány órával később felriadtak a kezdeti álomból.
Az éjszakai ébrenlét általában este tizenegy és egy óra között tartott, attól függően, hogy mikor feküdtek le.
Általában nem zajra riadtak, az ébredés teljesen természetesen történt. Az ezt követő ébrenléti időszakban meglepően sok hasznos dolgot végeztek el. Fát raktak a tűzre, bevették a gyógyszereket, ellenőrizték a haszonállatokat, ruhát foltoztak, gyapjút fésültek. Az egyik dokumentumban leírtak szerint egy apa ezt nevezte a „legjövedelmezőbb” órának, mert ekkor „senki nem keresi, csak az Isten”.
A keresztények azonnal meglátták az éjjeli ébrenlétben rejlő lehetőségeket a zsoltárok és hitvallások felolvasására. Az időszámításunk szerinti VI. században Szent Benedek megkövetelte, hogy a szerzetesek éjfélkor keljenek fel, és imádkozzanak. A gyakorlat egész Európában elterjedt. A hívők az erre az időre előírt imákat mondták el. A filozófiai beállítottságúak pedig ezeket az órákat használták az életen való elmélkedésre és az új ötletek átgondolására.
A cikk folytatása a Magyar Nemzet oldalán érhető el!
