Karikó Katalin: meg kell tanulni a kudarcokat előnnyé formálni

Idén nyáron az ELTE-n díszdoktorrá avatták. Akkor úgy nyilatkozott, hogy néhány hónap leforgása alatt párszor már körberepülte a Földet, hogy átvegyen 75 díjat, elismerést és kitüntetést. A Széchenyi-díjas kutató a Magyar Nemzetnek beszélt az elismerésekről, a magunkba vetett hit fontosságáról. 

Szegeden részt vett a Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny megnyitóján, három nappal később Angela Merkel volt német kancellár vendége volt Berlinben, közvetlenül utána átvette a Siemens-gyűrűt, másnap pedig a Semmelweis–Budapest-díjat. Utóbbi a századik idei elismerése, mégis ambivalens érzései vannak ezzel kapcsolatban, mert mint mondta, a felfedezései alapvetően mások munkáira, eredményeire épülnek. Mindenki a Nobel-díjról beszél, pedig léteznek egyéb elismerések is - tette hozzá. 

Az Egyesült Államok legrégebbi, kétszáz évvel ezelőtt alapított díját, a John Scott Awardot is megkapta. Karikó Katalin véleménye szerint egy díj értékére a nagyközönség sokszor csak abból következtet, hogy milyen felhajtás kíséri a bejelentését és az átadását. Ha beszámol róla a média, akkor odafigyelnek rá, ha nem, elsikkad a figyelem, bármilyen magas minőséget képvisel is. Ő a John Scott Awardra nagyon büszke, elsősorban a korábbi díjazottak miatt. Bár a  Nobel-díj még hiányzik, nem érez csalódottságot, mert nem a díjakért kutat, elismerések nélkül is boldoggá tette a felfedezések öröme. 

Az, hogy a tudománynak szenteli az életét, az általános iskola felső tagozatában kezdett kibontakozni a kémia- és élővilágtanár hatására, majd a gimnázium kiváló tanárainak köszönhetően már másodikos gimnazistaként tudta, hogy kutató bio­lógus lesz. 1973-ban vették fel a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakára. A diploma megszerzése után akadémiai ösztöndíjat kapott, Tomasz Jenő szerves kémikus hívta meg a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában (SZBK) működő kutatócsoportjába. Akkoriban azt érezte, minden hallatlanul fontos, amit csinál. 1982-ben doktorált, majd 1985 táján jött a kijózanodás, amikor létszámcsökkentés miatt elküldték az SZBK-ból: éppen a harmincadik születésnapomján kapta meg az elbocsájtó üzenetet, amely nagyon szomorúvá tette.

A kutató elmondta, korán megtanulta, hogy nem mindenki neki szurkol, hogy vannak ellenlábasai is, mint például az egyik középiskolai tanára, aki azt mondta, elintézi, hogy ne vegyék fel a szegedi egyetemre. Ez mindig arra sarkallta, hogy másoknál többet nyújtson. A legjobbnak kellett lennie a felvételin, hogy kétség se férjen a bejutásához. Pályafutása alatt legalább négyszer tanácsolták el különböző munkahelyekről. Éppen ezért is, a Canada Gairdner International Awards díjátadón őszintén mondott köszönetet mindazoknak, akik megpróbálták nehézzé tenni az életét. Ők ugyanis arra ösztönözték, hogy még jobb legyen.

A teljes interjút itt olvashatja el