Felújítás címén formálnának át egy Úz-völgyi magyar katonatemetőt

A média nyilvánosságát keresik a helybeliek egy Úz-völgyi magyar katonatemető védelmében, miután eddig hasztalanul tiltakoztak a román hivatalos szervek állami közpénzből, felújítás címén végrehajtott kegyeletsértő akciói ellen.

A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület " target="_blank" rel="noopener">nyílt levele szerint arról van szó, hogy

a székelyföldi Hargita megyével határos Bákó megyében található Dormánfalva (Darmenesti) önkormányzata „valamilyen fondorlatos módon” a Bákó megyei Darmanesti város birtokába vette a Hargita megye területén fekvő Úz-völgyi magyar katonatemetőt.

Mint írják, a magyar katonatemető iránti tiszteletlen provokációnak számos jele van, így például az, hogy abba román kereszteket tettek, valamint már egy világháborús román emlékművet is felállítottak.

Értesüléseik szerint mindezt állami közpénzből hajtották végre, s a magyar múlt emlékeinek felszámolását a „felújítás” címszava alatt végezték eddig.

A nyílt levél írója úgy tudja, az említett emlékművet egy nagyszabású, katonai felvonulással és tiszteletadással is megerősített ünnepség keretén belül készülnek felavatni 2019. május 17-én.

„Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság számára az Úz-völgyi katonatemető, nemzeti ellenállásunk, megmaradásunk egyik utolsó jelképe végleg elveszik!”

- hívja fel a figyelmet a székelyek nyílt levele, amely arra is kitér, hogy minderre úgy kerül sor, hogy az erdélyi magyaroknak mostanra meg kell szokniuk, hogy üldözik a zászlóikat, iskoláikat, egyetemeiket és feliratainkat.

„Lassan megszokjuk azt is, hogy börtönbe zárják politikai aktivistáinkat! Most eljött az idő, hogy elveszik még a temetőinket, műemlékeinket is, és aztán mi következik?” – teszi fel a kérdést a katonatemető védelmében írt nyílt levél.

A civil tiltakozás mögött állók szerint ebben az ügyben most már csak a nyilvánosság erejével lehet fellépni, hivatkozással arra, hogy tudomásuk szerint „államközi egyezmény is kötelezte volna Romániát, hogy a magyar féllel egyeztessen a temető módosítása, mi több, kisajátítása előtt”.

A nyílt levél szerzője emlékeztet arra, hogy az illetékes Hargita megyei hatóságok – így a csíkszentmártoni önkormányzat és Hargita megyei tanács is -

minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jogi, illetve diplomáciai (nemzeti és nemzetközi) úton is próbálják megmenteni az Úz-völgyi, az idők múltával már zarándokhellyé magasztosult magyar katonatemetőt, de mindeddig fáradozásaikat nem koronázta siker,

és a temetőben már ott virítanak a román keresztek és a román emlékmű, melyeket „rekordsebességgel állítottak fel”.

A nyílt levél szerzője a román hivatalok által erősen támogatott szimbolikus térfoglalást sérelmezve több olyan észrevételt is tesz, amely meglátása szerint az oknyomozó sajtó számára fontos, s az ügy érdekében is felderítendő lehet.

Utal arra, hogy a felújításra szóló pályázat 2018. december 21-i határideje még nem járt le, amikor már meg is született az a tanácshatározat, amelyik Darmanesti önkormányzatának birtokába vette a temetőt.

Erős kétségeit fejezi ki további azt látva is, hogy a kimutatások szerint 200 ezer román lejt emésztett volna az eddig odakerült ortodox betonkereszt és a mintegy negyven betonból kiöntött kereszt felállítása.

A sajtó nyilvánosságát kereső, a média segítségét kérő nyílt levél azzal a kéréssel zárul, hogy a sajtó munkatársai tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezt a történetet ne lehessen elhallgatni.

Mindezt annak érdekében kéri, mert úgy tartja:

meglehet ugyan, hogy „ez az Úz-völgyi temető talán egy újabb, sokadik, végleg elveszett bástya marad az erdélyi magyarság számára”, de az a legkevesebb, hogy ne némán, „birka módra” tűrjenek

a Kárpát-medencének éppen azon sarkában, melyet őseik ezer éven át védelmeztek.

Az Úz-völgyi katonatemetőről és emlékhelyről egyik epizódjában a Hazajáró című honismeretei és turisztikai magazin is megemlékezett, így az adásba belenézve ki-ki láthatja, mi forog egyre közvetlenebb veszélyben.