Semmelweis Ignác kiállt az igazáért, és azóta is életeket ment vele

A Semmelweis Ignác-emlékév egy olyan emberre irányítja a figyelmet, aki noha újraírta az egész orvostudományt, sohasem erkölcsi diadalra vágyott, hanem minden gondolatával, tettével, hivatástudatával az emberi életet szolgálta.

Áder János köztársasági elnök lényeglátó beszédében jól érzékeltette Semmelweis személyének korszakalkotó jelentőségét és példaértékű sorsvállalását. 2018-at a magyar kormány Semmelweis emlékévének nyilvánította, az ünnepi időszakot megnyitó konferencián pedig az államfő leszögezte: Semmelweis Ignácnak örök helye van az orvoslás mérföldköveit lerakó legnagyobb tudósok, Louis Pasteur, Joseph Lister vagy épp Wilhelm Conrad Röntgen mellett.

Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya és a Semmelweis Egyetem által szervezett eseményen az államfő kitért az úgynevezett „Semmelweis-reflexre”. Szavai szerint a tudomány így határozza meg a tények automatikus elutasítását vizsgálat vagy kísérlet nélkül. Ez a kifejezés jelzi a tudósvilág lelkiismeret-furdalását, amiért oly sokáig nem hitt Semmelweis Ignácnak, és az őt igazoló tények ellenére is ragaszkodott megkövesedett szokásaihoz – vélekedett Áder János.

Ezzel összecseng Lovász László, az MTA elnökének meglátása is. Ő a konferencián azt mondta: Semmelweis Ignác sorsa jó példája annak, mennyire törékeny lehet egy kutató pályája, ha a tudományos közösség nem ért meg és fogad el egy új módszert, hanem ragaszkodik a kortárs dogmákhoz.

A köztársasági elnök összefoglalta, hogy az 1800-as évek közepe táján az európai nagyvárosokban volt olyan klinika, ahol a szülő nők akár 30 százaléka is a gyermekágyi láz áldozatává vált. A magyar fővárosban, a Semmelweis Ignácot foglalkoztató kórházban azonban sikerült 1 százalék alá szorítani ezt a számot. A fertőtlenítő kézmosás, amelynek fontosságát Semmelweis Ignác felismerte, és amelyet kötelezővé tett a szülészeti osztályon, egyszerű, ma már banális eljárásnak tűnik. Az ő idejében azonban tévútnak, feleslegesnek, értelmetlennek tartották orvostársai. Nem gondolták volna, hogy kétszáz évvel később minden, amit a sterilitás fontosságáról, az orvoslás első számú törvényéről tud majd az emberiség, Semmelweis Ignác klórmész oldatos tálkáiig lesz visszavezethető.

Semmelweis Ignác

1818. július 1-jén született Budán, abban a tabáni házban, amely ma a nevét viselő Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet. 1837-ben – apja kívánságára – iratkozott be a bécsi egyetem jogi karára. Egy év múlva már az orvosi karra járt, és bár növénytani értekezéssel doktorált, elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot, s rendszeresen részt vett boncolásokon is.

1846-ban tanársegédként dolgozott a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt fiatal anyák tragédiáival. Felfigyelt arra, hogy az otthon szülő anyák között sokkal kevesebb volt az áldozat, holott professzorok helyett képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Ekkoriban halt meg egy kollégája, aki boncolás közben megsértette kezét és fertőzést kapott. Semmelweisnek a boncolási jegyzőkönyvet olvasva feltűnt, hogy az teljes mértékben egybevág a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel.

Semmelweis volt az első, aki észrevette: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és a fertőzést az orvos keze terjeszti. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel – elsősorban klóros vízzel – mossanak kezet. Ezzel nagyon sok ellenséget szerzett magának kollégái között, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára” és mélységesen sértette őket a feltételezés, hogy ők okoznák a betegek halálát. Amikor kitört az 1848-as forradalom, a bécsi orvosok a nemzeti érzésre apellálva megszabadultak népszerűtlen magyar kollégájuktól, akinek Pestre kellett költöznie. Semmelweis távozásával megszűnt a kényelmetlen kézmosás, ugyanakkor ismét rekordmagasságba szöktek a gyermekágyi lázzal összefüggő halálozások.

Semmelweist itthon 1851-ben a Rókus kórház főorvosának, majd 1855. július 18-án a szülészet és nőgyógyászat professzorának nevezték ki a Pesti Tudományegyetemen, a vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt. Több helyen publikálta eredményeit, de még a legkiválóbb orvostanárok közül is csak kevesen fogadták el elveit. Utolsó éveiben súlyos idegrendszeri tünetek léptek fel nála, 1865. augusztus 13-án halt meg egy döblingi elmegyógyintézetben, ugyanott, ahol Széchenyi István. Halálának körülményei évtizedek óta tudományos viták tárgya, a boncolási jegyzőkönyv szerint csontvelőgyulladásból eredő vérmérgezésben hunyt el, vagyis abban a betegségben, amelynek kórlényegét felfedezte. Már nem érte meg, hogy az antiszepszis elve előbb Londonban az elsőségét elismerő Lister, majd Pasteur révén Párizsban és végül a bécsi orvosok között is diadalmaskodjon.

Forrás: az MTVA Sajtóadatbankja

Az „anyák megmentőjének” nevezett Semmelweis Ignácnak talán azért jutott ilyen hányattatott élet, mert olyan belső stabilitással rendelkező tudós volt, aki képes volt a sorsát elcipelve másokért is élni. Szerencsére az általa képviselt értékekre és az ő személyére is egyre több figyelem irányul: felfedezésének és tetteinek jelentősége már nemcsak tudományos közegben és a hétköznapi élet aspektusában, de még a művészet világában is egyre egyértelműbb. Irodalmi és színházi alkotások (többek között Jens Bjørneboe norvég szerző Semmelweis című, a budapesti Nemzeti Színházban is bemutatott drámája), filmek is foglalkoznak kivételes és korszakalkotó életpályájával, melyről idén még opera is készült, az Operettszínházzal koprodukcióban. A különleges operaelőadás címszerepében Szabó P. Szilveszter látható, az ősbemutatóra a Bartók Plusz Operafesztiválon kerül sor.

Semmelweis Ignác gyermekkori verse

Kedves Nagyanya!

(Kedves Nagyatyám Uram!)

Kicsiny vagyok még én nagyon,

Hogy sok mindent tudjak,

Kevéssel is meg kell majd

Elégedniök, viszont az Ég

Áldását kívánom Önnek,

Hogy rózsákon járhasson,

Mik virágoznak Önnek.

Engedelmes fia:

(Verses fordításban:

Túl kicsi vagyok,

Hogy sok mindent tudjak!

Be kell hogy érje,

Ha keveset adok.

Mégis kívánom,

Áldja meg Önt az Ég,

Rózsákkal útját

Szórja hosszan be még!)

Semmelweis Ignác, 1825

Forrás: Antall József-R. Harkó Viola-Vida Tivadar: Semmelweis Ignác összegyűjtött kéziratai

A közelmúltban nyílt meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Saját kezűleg című tárlata, mely vándorkiállítássá alakulva rövidesen országszerte látható lesz majd. Többek között olyan hiteles, személyes dokumentumok alapján készült a kiállítás, mint a fent olvasható gyermekkori költemény Semmelweis Ignác tollából.

Borítókép: Jámbor Lajos Semmelweis-portréja. Forrás: Youtube