Ismét büszkeség franciának lenni – így látták a döntőt

Nagy-Britannia:

The Sun:

„Kylian Mbappé és a fiatal franciák meggyőző vb-diadaluk után még évekig uralkodhatnak.

Fennáll a veszélye annak, hogy a Kékek ennél csak jobbak lesznek,

s az övék lesz az a csapat, amelyet meg kell verni a 2020-as Európa-bajnokságon és két évvel később, a katari vb-n.”

The Guardian:

„Akaratból, ügyességből és gondos

edzői sablonokból lett egy csapat, amelynek tiszta fiatalsága megijeszti a világot.

Egy viharos, kissé vad délutánon Franciaország másodszor lett világbajnok, ez egy győztes eposz befejezése és egyben rávezetés egy másikra.”

Spanyolország:

Marca:

„Pogbával és Griezmann-nal, az izomerő és a találékonyság szimbólumaival Deschamps francia válogatottja a világ tetején. A döntő összefoglalása volt a gall futball-világbajnokságnak, a kirakat. Ez nem olyan Franciaország, amelynek egy császára van, hanem egy csapat gránitból. A horvátokat előbb a videóbíró hátráltatta, aztán a fizikai, majd a mentális kimerültség.”

Mundo Deportivo:

„Franciaország kiütéssel lett másodszor is világbajnok. A Kékek egy fáradt horvát csapatot győztek le, amely úgy küzdött, mint amikor még erős volt.”

El País:

„Francia vb-cím, horvát hírnév. A francia válogatott története második világbajnoki címét nyerte azzal, hogy fizikailag felülkerekedett egy dicséretesen teljesítő balkáni csapaton. Modric együttese, amely a torna legjobbja volt, jobb volt a döntőben is addig, amíg két bírói ítélet földre nem vitte, Mbappé pedig megsemmisítette.”

AS:

„Franciaország nyerte a videóbíró-vb-t.”

Olaszország:

Corriere della Sera:

„Klasszisok és szervezettség: így épített a franciákból világbajnok csapatot Deschamps.”

Tuttosport:

„A világ Kék”

Ausztria:

Kurier:

„Az új világbajnoknál az eredményesség egyértelműen a játékosok egyéni képességei felett állt. A francia szurkolók által remélt gólfesztivál csak az argentinok elleni nyolcaddöntőben (4-3) történt meg, egyébként diéta volt biztos védekezéssel, és kontratámadásokkal, s ez teljesen bejött.”

Kronen Zeitung:

„A franciáké a futballtrón. Németország uralkodása véget ért, a futballvilág új királya Franciaország”

Svájc:

Blick:

„Franciaország kiélvezheti az összetartozás pillanatát. Ennek a világbajnoki címnek – akárcsak az 1998-asnak – a társadalmi integrációra is nagy hatása lesz. De ma már tudjuk, hogy akkoriban az csak egy pillanatfelvétel volt. A labdarúgás nem tudja megoldani az integrációs problémákat. Franciaországban sem, és máshol sem.”

A francia sajtó köszöni a válogatottnak, hogy ismét büszkeség franciának lenni

A L'Équipe című sportlap címlapján a kupát magasba emelő játékosok láthatók „örök boldogság” felirattal. A konzervatív Le Figaro a francia himnusz, a La Marseillaise kezdő sorát idézte a címlapján: ma diadal vár!, míg a baloldali Libération címlapján „Még” felirat olvasható.

„Ritkán fér ennyi boldogság egy szóba. Világbajnokok (...) Ez a szó húsz év távlatából összekapcsolja 1998-at és 2018-at, azt a két évet, amikor Franciaország helyet foglalhat a labdarúgás történelmének nagy nemzetei között” – írta a L'Équipe.

A Le Parisien című lap a 19 éves Kylian Mbappét ünnepelte, aki a világbajnokság nagy felfedezettje. „Önmagában jelképe ennek a nagyon fiatal nemzeti válogatottnak, amely mérkőzésről mérkőzésre mutatott egyre nagyobb érettséget” – hangsúlyozta a lap, emlékeztetve arra, hogy 1998 után a Kékek megszerezték a második csillagot.

Szinte valamennyi fővárosi és regionális lap is azt hangsúlyozta, hogy

ez a válogatott hosszú idő után nemzeti összefogást eredményezett, miközben a sokszínű francia társadalmat tükrözi.

A 23 játékos közül 14-en afrikai származásúak és ketten nem is Franciaországban születtek: Samuel Umtiti a kameruni Yaoundéban, Steve Mandanda pedig a kongói Kinshasában. A húsz évvel ezelőtti válogatott bevándorló származású tagjaival ellentétben ez a generáció azonban már nem azt emeli ki, hogy honnan származik, hanem büszkén és szokatlan módon vállalja a francia identitását.

„Tegnap este, ma és holnap (reméljük) büszkék leszünk arra, hogy franciák vagyunk, ennek a csapatnak köszönhetően, amely összefog minket és hasonlít ránk” – írta a Courrier Picard. A L'Est Républicain szerint pedig „a Kékek sikere abban rejlik, hogy képesek voltak azt az országot összefogni, amelyet az elmúlt években szörnyű megpróbáltatások kovácsoltak egybe” – írta a regionális lap a 2015 óta tartó iszlamista merényletekre utalva, amelyekben 246-an veszítették életüket.

A Libération szerkesztőségi cikke Didier Deschamps szövetségi kapitányt méltatta, aki „a labdarúgás nagy politikusa és egyszerűen nagy politikus”, miután „ő szervezte meg, irányította és rendezte meg ezt az ünnepet a nemzeti ünnep másnapján”. A lap emlékeztetett arra, hogy az alkotmánytanács a múlt héten kimondta, hogy a testvériségnek az alkotmányba foglalt értéke alapján a migránsok segítése nem büntethető.

„A Kékek megértették ezt az üzenetet. A labdarúgás köztársasági érték” – írta a baloldali lap.

A konzervatív Le Figaro is modellértékűnek tartja a válogatott tagjait a francia társadalomra. „Szeretnénk látni, ahogy ez a modell megjelenik minden területen, minden gyerek számára.

Azt szeretnénk, ha ezt az önkéntes és igényes szellemiség elterjedne a teljes társadalomban”

- írta a lap.

A katolikus La Croix úgy látja, hogy „az öröm és az energia, amelyet ezt a teljesítmény kiváltott, mostantól olyan értékes tőkét képvisel, amelyet meg kell őrizni”.

„A győzelemben egységes francia csapatnak és a franciáknak, akik mennybe mentek vasárnap, folytatni kell a menetelést felfelé. Nemcsak elvi szempontból. Hanem mindenekelőtt hatékonysági kérdésből” – fogalmazott a katolikus lap.

A L'Alsace szerint tévedés lenne azt hinni, hogy Deschamps csapatát a francia társadalom inspirálta a győzelemre, hanem inkább az országnak kellene mostantól példát vennie a világbajnokairól, és a megszerzett második csillagnak útmutatóként kell szolgálnia az egész társadalom számára.