190 éve halt meg a világirodalom egyik óriása, Goethe

190 éve, 1832. március 22-én hunyt el Weimarban Johann Wolfgang Goethe német költő, író, a reneszánsz embereszmény egyik utolsó európai képviselője, a világirodalom egyik óriása, akihez maga a Weltliteratur kifejezés is köthető.

Goethe Frankfurt am Mainban, gazdag patríciuscsaládban született 1749. augusztus 28-án.

Irodalmi pályája rokokó versekkel indult, a szerelmet és a bort dicsérte.

Jogi tanulmányai során Strassburgban találkozott az irodalmár és filozófus Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészet, valamint Shakespeare jelentőségére. Vele versengve született meg Goethe Götz von Berlichingen című vadromantikus drámája, amely vaskos trágárságai miatt nagy vihart kavart, szerzőjét viszont a Sturm und Drang irodalmi mozgalom egyik vezérévé tette.

Művei szereplőivé emelte, akivel találkozott

Goethe 1772-től a wetzlari birodalmi kamarai bíróságon dolgozott, itt ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Wetzlari ismeretség volt Charlotte Buff is, aki iránti szerelme ihlette Az ifjú Werther keservei című szentimentális levélregényét. A kötet botrányos világsiker lett, hatására a reménytelenül szerelmes ifjak között megnőtt az öngyilkosságok száma.

1775-ben Károly Ágost weimari herceg, egykori egyetemi társa meghívására Goethe a városba költözött, hamarosan a kis állam nélkülözhetetlen miniszterévé emelkedett. Hajtotta a politikusi becsvágy, Weimart a polgári jólétet szolgáló mintaállammá kívánta fejleszteni. Ebben az időben kezdődött szenvedélyes szerelme a férjezett Charlotte von Steinnel, akiben méltó szellemi társra is lelt. 1786-ban Itáliába utazott, az út az antikvitás felfedezésének élményével ajándékozta meg. Ekkor születtek Iphigenia Taurisban és Torquato Tasso című drámái, valamint a Római elégiák.

Hazatérve Christiane Vulpius lett élettársa, akitől több gyermeke is született. Korábbi hivatalait már nem vállalta, az udvari színház igazgatója lett.

1794-ben kezdődött nagy barátsága Schillerrel, akivel lapot szerkesztett, balladákat és xéniákat, szatirikus epigrammákat írt. Schiller biztatására fejezte be fejlődésregényét, a Wilhelm Meister tanulóéveit. A világirodalom talán legnagyszerűbb párosa soha nem tegeződött össze, Herr Exzellenznek, illetve Herr Doctornak szólították egymást.

Schiller 1805-ös halála után Goethe intellektuális magányát a jénai romantikus iskolához fűződő kapcsolata enyhítette, Vonzások és választások című regényének témaválasztásában is a romantikusoktól merített.

Egészen haláláig alkotott

1818-tól nyarait fürdőhelyeken, Karlsbadban és Marienbadban töltötte, itt ismerkedett meg utolsó szerelmével, a 18 éves Ulrike von Levetzowval. Élete utolsó évtizedében megírta a Wilhelm Meister vándoréveit, 1830-ban pedig befejezte a monumentális Faustot, amelyben filozófiai, teológiai, politikai, gazdasági, mitológiai, tudományos és esztétikai kérdésekkel is foglalkozik rendkívüli formagazdagsággal.

Goethe szépírói munkásságán túl természettudományos írásai is figyelemre méltóak.

Színtanában foglalkozott színelmélettel, botanikai, biológiai ismereteit A növények alakváltozása és Az állatok alakváltozása című tankölteményeiben foglalta össze, ásványgyűjteménye Európa-szerte híres volt, elméletet dolgozott ki a hegységek keletkezéséről, a weimari hercegségben meteorológiai állomások sorát állíttatta fel.

1832. március 22-én halt meg Weimarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak:

Több fényt!

Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól. 1885-ben alakult meg a Weimari Goethe Társaság, amely 1910 óta Goethe-emlékérmet adományoz azoknak az irodalmároknak, akik különleges erőfeszítéseket tettek Goethe életének és életművének kutatása és közvetítése terén. Weimarban működik továbbá a Goethe- és Schiller Archívum is, Németország legrégebbi irodalmi levéltára, amelyet 2012-ben újítottak fel.

Goethe hatása a magyar irodalomban is igen jelentős, számos kiváló költőnk, írónk fordította le műveit.

Jelenleg is működik a Magyar Goethe Társaság, amely Goethe életének, szerteágazó munkásságának, német és európai kapcsolatainak és azok hatásának tanulmányozását és kutatását tűzte ki céljául.

Borítókép: Wikipédia