Leveszi Párizst a lábáról a magyar származású művész

A Pompidou Központban megtekinthető első francia életműtárlaton mintegy háromszáz műalkotás – festmények, fotók, műtárgyak és egyéb dokumentumok – vezetnek be Vasarely sajátos univerzumába, és világítanak rá az op-art művészet egyik legkiemelkedőbb alakjának összetett kifejezési formáira.

„Teljesen új népművészetet akart létrehozni. A XX. századi eleji avantgárd felfogás örököse volt, amely megkérdőjelezte a művészet és az élet kettéválasztását” – mondta Michel Gauthier kurátor a kiállítás sajtóbemutatóján.

A Vasarely, a formák megosztása (Vasarely, Le partage des formes) elnevezésű kiállítás egyszerre időrendben és tematikus rendben követi az 1906-ban Pécsett Vásárhelyi Győző néven született és Victor Vasarelyként Párizsban világhírűvé vált művész pályafutását.

A tárlat külön részt szentel a budapesti Műhely Akadémiának, ahol Bortnyik Sándor hatására Vasarely átvette a Bauhaus szellemiségét, megszabadult az ábrázolás kényszerétől, megismerte a konstruktivizmust és a holland De Stijl csoport esztétikáját. Egy grafikai pályázat nyerteseként 1930-ban jutott ki Párizsba, ahol illusztrációkat és alkalmazott grafikát készített. Az 1940-es években készült festményein a kubizmus hatása érződik, 1947-ben tért át a valóság és a természet, egyebek mellett a tengerparti kavicsok, a nap és árnyék fényjátéka által ihletett nonfiguratív művekre.

Ezek a nagyközönség által kevéssé ismert festmények is megidézik már a majdani op-art művészet elemeit, amelynek alapítója lesz, és amelyhez egy festészeti ábécét dolgozott ki.

Az op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul.

„Vasarely egy adott szín négyzetébe egy másik szín geometriai formáját helyezi és ezeknek a formáknak és színeknek a permutációi hozzák létre a festményeit” – emlékeztetett a kurátor.

Vasarely képein az egyszerű mértani formák, körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek a mélység és mozgás látszatát kapják – ez a stílus a kinetizmus. Képei a nézőpont módosulásával változnak, a fokozatos színárnyalat-változások, végtelen látszati kombinációk érdekesek és dekoratívak.

A legvibrálóbb és legszínesebb hatalmas festmények a kiállítás utolsó termében láthatók. Vasarely ezen legismertebb képeit egy teljesen feketére festett falú teremben állította ki a Pompidou Központ, aminek köszönhetően a festmények fény- és színviláguk alapján vetített felületeteknek, óriáskivetőknek hatnak.

Vasarely művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1960-as évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv részévé lettek,

megjelentek dísztárgyakon, étkészleteken, órákon, sálakon, könyvborítókon, magazinokban és népszerű francia tévéműsorok díszletein, valamint David Bowie 1969-ben megjelent Space Oddity című albumának borítóján is.

Vasarely tervezte 1972-ben a Renault autógyár új logóját és a német jegybank frankfurti dísztermének okkersárga borítását, amelyet teljes egészében kiállítottak Párizsban.

A világ sok városának tereit és épületeit díszítik Vasarely térhatású művei, mintegy száz dekoratív alkotást készített, amelyek közül az egyik legjellegzetesebb a párizsi Montparnasse pályaudvar nagycsarnokának két freskója. Köztéri munkái a kiállítás végén vetítés formájában láthatók.

A párizsi retrospektív tárlat arra emlékezetet, hogy Vasarely olyan művészetet akart alkotni, melyet nagyobb műveltség nélkül bárki értékelhet. Társadalmi művészetről álmodott, s hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt.

A 20. századot nem az egyedi alkotások korának látta, azt akarta, hogy bárki megszerezhesse sokszorosított műveit.

A május 6-ig látható tárlat létrejöttében közreműködött a budapesti Szépművészeti Múzeum, a pécsi Victor Vasarely Múzeum és a franciaországi Aix-en-Provence-ban működő Vasarely Alapítvány is.

Borítókép: látogató Victor Vasarely Sharing Forms című kiállításán a párizsi Pompidou kulturális központban 2019. február 8-án.