2018.10.30. 08:05
Azok a bizonyos levakarhatatlan utcai árusok...
Vegyen egy zoknit, aranyom! A két csomagot ötszázért odaadom! – Köszönöm, nem kérem!
– De adok hozzá egy ágyneműt is! Ingyen!
– Nem kérem, köszönöm!
– Itt van! Fogja! Adjon négyszázat!
– Még mindig nem kérem!
– Tudja mit? Adjon annyit, amennyit gondol...
" />
Szinte mindennapos párbeszéd a belvárosban. Egykor bedőltem, egy rámenős utcai árustól vettem ágyneműt. Szépen csomagoltat, olcsót. Amikor otthon kibontottam, már nem örültem az addig jónak tűnő biznisznek.
A cipzár már az első húzásnál szétnyílt, a varrás ki volt bomolva, a textília pedig kimosva elvesztette az összes színét. Ezek után megfogadtam, a kecsegtető ajánlat ellenére gyorsan továbbmegyek.