Tudja, mire használták 600 évvel ezelőtt a vékát?

Neve, mint több szólásban, közmondásban is szerepel: „A véka alá rejt” közmondásunk például a Bibliából származik. „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fénylék mindazoknak, akik a házban vannak…” – áll Máté evangéliumában.

A vékát 1397-ben említik először magyarul. Mint űrmértéket, főleg búza, rozs, árpa mérésére, mint edényt, szemtermények tartására használták.

Nagysága vidékenként különbözött, általában huszonöt-harmincöt liter között változott. Edényként fadézsaszerű, alacsony vasabroncsú fakád volt, fülnek használt egyik dongája hosszabb volt a többinél.

A véka közvetve földmérésre is szolgált, „egy vékás föld” volt az a terület, amelybe egy véka mag vethető. Főleg Erdélyben, Partiumban, Tiszaháton és Felvidék délkeleti részén használták

A most bemutatott, puhafából készített, faabroncsokkal összeerősített, hátul középen hengerelt fogantyúval ellátott darabot 1968-ban Tiszafüreden vette a múzeum. Készítője, készítési helye és ideje ismeretlen, valószínűleg oláh vándorárusoktól származik.

Szathmáry István