Bródy János olyan, mint a jó bor: idővel egyre érettebbé válik

– Tananyaggá váltam?! Nagyon megtisztelő! – mondja vidáman Bródy János, amikor arról beszélgetünk, hogy az egyik szolnoki általános iskola énekóráján éppen az ő versével, dalával foglalkoztak a negyedikesek. A gyerekek a Ha én rózsa volnék című verssel készülnek az október 23-i ünnepre.

– A dalok rendkívül alkalmasak arra, hogy a fiatalok figyelmét egy téma iránt felkeltsék – vélekedik a művész.

„A ritmusos szövegek ugyanis minden másnál jobban rögződnek az emberi lélekben.”

– Éppen emiatt nagy a felelősségük a dalszerzőknek. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” – írta József Attila, és én ezt a felszólítást a dalszerzőkre nézve is érvényesnek tartom.

Az énekes több mint 50 éve írja a dalokat, és elsősorban a közönségnek köszönheti, hogy még mindig a színpadon állhat. Azt viszont nem érti, hogy miért bánik a dalaival ilyen mostohán a média.

– Mit tagadjam: ez nem esik jól. Hiszen nyilvánvaló, hogy így nem jutnak el azokhoz a szerzeményeim, akik csak a rádiókból, televíziókból kapják az esetenként igen színvonaltalan szórakoztató zenét. Gyorsan hozzáteszem, hogy vannak tehetséges fiatal zenészek is körülöttünk...

Bródy János felidézi, mennyire megváltoztak a zenehallgatási szokások az utóbbi évtizedekben. Ma már nagyon ritka, hogy valaki egy megkomponált nagylemezt végighallgat, pedig a könnyűzene akkor vált komollyá, amikor a mikrobarázdás nagylemezek lehetővé tették a tartalmasabb zenei formák terjedését.

A digitális korszak nem kedvez a nagyobb szabású műveknek, és a rádiós szerkesztők félnek a kritikus hangvételű daloktól. Ennek ellenére Az Illés szekerén című album és a Ráadás lemez rekordot döntött a forgalomban, és jelzi, hogy a közönség igényli a tartalmasabb mondanivalót.

A négygyermekes Bródy János „testközelből” ismeri a mai fiatal korosztály zenéhez történő hozzáállását. Kisebbik fia 13 esztendős.

– Fiam igazi digitális bennszülött, aki a computer képernyőjére van felragasztva. Gyakorlatilag tévét se néz. Annak örülünk a legjobban, ha olvas.

Az édesapa azt mondja, családi körben soha nem volt sztár, egyszerű apukaként neveli, nevelte gyermekeit. Művészi életének emlékeivel nem tapétázta ki otthonát, és nem lógtak a falon az aranylemezek.

– Emlékszem, nagyfiam annyi idős volt, mint most a kicsi, amikor a következő kérdéssel jött haza a suliból:

„Apu, azt a mondták a többiek, hogy te írtad a „Haggyá’ má’ békibe dalt. Tényleg?”

– Fura volt, hogy a saját korosztályától értesült arról, mit művel az apja... – az énekes nagyot nevet, majd elkomolyodva hozzáteszi, egy gyereknek nem a szülei útját kell járnia.

– Életüket saját képességeik, érdeklődési körük és vágyaik szerint kell alakítaniuk. Semmi baj, ha a Bródy-koncertekre nem járnak el a gyerekek, persze, a tavalyi 70. szülinapi jubileumi koncerten azért ott voltak...

– Hetvenedik..., mostanában gyakran eszembe jut, hogy bizony, abban a korban vagyok már, amikor bármelyik koncertem az utolsó is lehet. Igyekszem az egyensúlyomat megőrizni fizikailag is és morálisan is, de nem könnyű...

– Szerencsére nem vagyok stresszes, ismerem én már ezt a folyamatosan kavargó maszkabált, időnként megérint az a bizonyos dezsavü élmény.

– Az édesapám, aki matematikus közgazdászként sokat foglalkozott az úgynevezett Kondratyev-féle hosszú távú gazdasági ciklusokkal, gyakran emlegette, hogy nagy valószínűséggel nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalmi életben is kimutathatóak ezek a ciklusok.

Bródy János eredetileg villamosmérnöknek készült, és ha nem ragadja el a zene, akkor a számítógépek fejlesztő-csapataiban dolgozott volna. Néha eszébe jut a „mi lett volna ha...” kezdetű mondat, főleg, amikor azokra a mérnök kollégákra gondol, akik elhagyták az országot, és komoly karriert futottak be a számítógépes világban.

– Van közöttük dollár­milliomos is, de rezignált nyuggerként tudomásul veszem, nekem ez lett az életem, dalszerzőként váltam a társadalom hasznos tagjává. A művészi pálya kétségkívül képes a külvilág felé az izgalmas, vonzó és csillogó arcát mutatni, de hát, mint mindennek, ennek is van árnyékos oldala.

Bródy Jánosnak panaszra nincsen oka, az, hogy hetvenesztendősen képes egy Arénát megtölteni – maga sem hitt benne –, mindenképpen elismerés.

– De akárhogy is nézzük, én már a kifutóban lévő korosztály képviselője vagyok. Van egy Facebook-oldalam, melynek több mint kétszázezer követője van. Erre az oldalra azt teszek fel, amit jónak látok.

– Azokat a dalokat is, melyek nem feltétlen a szórakoztató műfajba tartoznak, bár elismerem, valamikor én is onnan indultam. Volt, amikor az állt a plakáton, hogy „Illés Lajos és tánczenekara muzsikál” az iskola szalagavató bálján.

– Aztán lassan világossá vált, hogy van tehetségem az énekelhető szavakat olyan sorrendbe írni, hogy még értelmes jelentésük is legyen. Szóval, kiderült, hogy képes vagyok dalokba sűríteni bizonyos „mintákat”, emberi-társadalmi viszonyokat, melyekkel persze nem minden korban szerettek szembesülni.

– Az Illés és a Fonográf zenekarban eltöltött évek után az önálló fellépések korszaka jött el. Azt hittem, hogy Az Illés szekerén albummal lezárhatom az életművemet, és váratlan volt, hogy újra feltámadt az érdeklődés a dolgaim iránt.

„Azt mondták, olyan vagyok, mint a jó bor, az idővel egyre érettebbé válok.”

– Így lett Aréna-koncert, meg újabb ráadások. Persze, érzem én is az évek súlyát. Reggelente alig tudok kikelni az ágyból, kell egy kis torna, egy kis kávé, hogy magamhoz térjek.

– Akik ismernek, tudják, hogy tíz óra előtt nem is érdemes keresni. Még jó, hogy a szolnoki koncert este kezdődik, melynek a címe – a legutóbbi lemezhez hasonlóan – a Ráadás lesz. Ahogy mondani szoktam, nekem innentől kezdve már minden koncert ráadás.

Dalai irodalmi értékűek

Bródy János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas művész 2016-ban jelentkezett a Ráadás albummal, mely eredetileg bakelit korong lett volna. A slágerlistás lemezen vadonatúj számok és régi dalok újraértelmezett feldolgozásai szerepelnek, és telt házas koncertek jelzik a művész töretlen népszerűségét.

Bródy János elsősorban dalszerzőnek tartja magát. Dalait sokan, sokféle formában feldolgozták; Koncz Zsuzsa és Halász Judit mellett írt dalokat Zoránnak, Somló Tamásnak, Gerendás Péternek, Komár Lászlónak is, és egy időben Várszegi Gábor nevében az Omega szövegeit is ő írta.

Vastag kötetbe szerkesztve jelentek meg 52 év dalszövegei, melyek irodalmi értékét ma már kevesen vitatják. A népes rajongótábor kedvéért a régebbi albumok digitálisan felújított sorozatban kerülnek forgalomba október végén.

Joó Zsuzsa