2017.06.05. 16:30
Pelikán szálló: a brutalizmus építészeti emléke
Elöljáróban el kell oszlatnunk egy félreértést. A brutalizmus, amint lentebb részletesen is olvasható, mást jelent az építészetben, mint a hétköznapi beszédben. Egy olyan építészeti irányzat neve, amit főleg középületnél követtek.
Szolnokon a belvárosban álló Pelikán szálló az egyik legismertebb emléke, amely valójában egy nyersen hagyott felületű óriási betonszobor.
A nagy első emeleti teraszból két pillér emelkedik ki, melyek a lépcsőket és lifteket tartalmazzák, ezeken függenek a lakószobák szintjei.
A magányosan álló hotel egy, a ’60-as években készült belvárosi építészet megmaradt tanúja. A területen lévő házakat, és utcákat ugyan elbontották, de a terület a mai napig jórészt üresen, beépítetlenül áll.
[caption id="" align="alignleft" width="640"]
A hotel nemrég elbontott lépcsője helyett ma már egy új látható | Fotó: Mészáros János
[/caption]
A torzóként maradt koncepció miatt inkább háborús bombázás ütötte sebnek tűnik a város szívében, mint elkészült egésznek. A terv nyomait évtizedekig mutatták az Agóra munkálatai során elbontott, a parkot határoló betonvályúk és az épület előtti nagyvonalú lépcső, melyek nem is voltak túl népszerűek, de útban is voltak az új tér kialakítása során. Bár nehéz elvitatni a nyers betonfelületek drámaiságát, ugyanakkor viszont a nyomasztó jelző is illett ezekre a szerkezetekre.
[caption id="" align="alignleft" width="640"] A hotel nemrég elbontott lépcsője helyett ma már egy új látható | Fotó: Mészáros János
[/caption]
Eredetileg az épület elé kétszintes emeletes sétány épült volna, amelyhez a belváros új épületei kapcsolódnak. Végül a terv egyetlen közelmúltig is látható eleme a nemrég elbontott lépcső és rámpa torzó volt, valamint a Pelikán Szálló alsó két szintjének kialakítása. Amit úgy építettek ki, hogy két szinten is kapcsolódhasson az épület előtt húzódó sétányhoz. A passzázs torzója egészen 2017-ig állt, amikor is lebontották, és új lépcsőt építettek helyette.
A brutalizmus, a XX. századi modern építészet egyik, az ’50-es évektől a ’70-es évekig népszerű, de tömegessé sohasem váló irányzata volt.
Jellemzője a drámai, sokszor szoborszerű tömegformálás, és a beton-, vagy téglafelületek „őszinte” megmutatása.
Noha mind a mai napig épülnek ilyen stílusú épületek, napjainkban a megítélésük talán a legrosszabb az összes építészeti stílus közül.
