2017.11.25. 19:53
Különleges hobbit űz György, amit soha nem lehet befejezni – így véli a nyugalmazott munkaügyi ellenőr
Különleges szabadidős elfoglaltságnak hódol a szolnoki Csicsman György, aki nem csupán családfáját kutatja, de a rokonait övező érdekes történeteket is igyekszik feltárni. Az évszázadok során bizony több ilyen is akadt.
Csicsman György családja történetében számos különlegességet talált
Fotó: Hartai Gergely
– A nevemmel kapcsolatos első problémával akkor szembesültem, amikor iskolába kerültem és bemutatkoztam. A sok Kiss, Nagy, meg Molnár után jött az én nevem.
– Mondanom sem kell, alaposan kinevettek – mosolyodott el az ötvennyolc évvel ezelőtti emlékeken a családkutató, aki nemrégiben kezdte el felfedni rokonai múltjának eseményeit.
– Nagyapámtól megtudtam, a Felvidékről származunk, ám későbbi kutatásaim más dolgokra is rávilágítottak. A mai Szlovákia területén létezik egy, a nevemet viselő település, melyet évszázadokkal ezelőtt bolgárok alapítottak – mondta a nyugalmazott munkaügyi ellenőr, majd arra is kitért, nem akárkitől származtatja családnevét.
– Rábukkantam, hogy egy bolgár történelmi személy volt a Csicsman név használója, aki 1395-ben, Bulgária török kézre kerülésekor Lippa városába menekült. Ezt követően pedig az akkori magyar király, Luxemburgi Zsigmond adományozott nemesi oklevelet neki – majd egy régi fényképet mutatott.
– Mérey Gyula, anyai dédnagyapám látható a képen, aki tanárként vált híressé, szerte az országban tanítottak ugyanis könyveiből – tudtuk meg. – Dédapám emellett tagja volt a gyulai képviselő-testületnek, de a katolikus egyházi tanácsnak is, míg végül Szolnokon halt meg 1954-ben – taglalta a férfi.
A két világháború között egy különleges személy is befolyásolta a neves előd életét.
– Dédnagyapám a háborús időkben találkozott a későbbi vértanú püspökkel, Apor Vilmossal, akinek hivatali kíséretéhez is tartozott – mutatott a fotón a dédapa melletti alakra. – Családunkban többen is ismerték a neves püspököt és annak tettét, bár utóbbiról természetesen sokáig nem beszélhettünk... – mondta.
Fotós: Hartai Gergely
– A családfakutatást soha nem lehet befejezni, az ember mindig menni akar tovább és tovább. Egyelőre viszont még nagyon a kutatások elején járok. Nyugdíjasként, több szabadidővel azonban bőven lesz idő erre az elfoglaltságra – adott hangot örömének a férfi.
A vértanú
1945 nagypéntekén a Püspökvár pincéjének ajtaján orosz fegyveresek törtek be német katonákat keresve. Azokat nem találtak, de látták, hogy fiatal lányok bújtak ott meg. Utasították a püspököt, adjon ki 100 hölgyet, „krumplipucolásra”. A püspök azonban senkit sem szolgáltatott ki. Ekkor az oroszok lelőtték. A katonák szétszéledtek, a nők így megmenekültek.
Hartai Gergely
