Egy felvidéki kis faluból jött Kunhegyesre Feri bácsi, megszerette a közösséget és itt ragadt

– Idővel én is nyakas kun lettem – vélekedett a város újonnan kitüntetett díszpolgára. Éveken át dolgozott a helyi vízgépészeti vállalatnál, mint főmérnök, de a helyi szakmunkásképzés asztalára is letette a névjegyét. Az idén 85 esztendős Virosztek Ferencet beszippantotta a Nagykunság.

– Mint vezetőnek, nekem mindig irányítanom kellett, kitaláltam és felügyeltem a dolgokat, de a megvalósításban a munkatársaim álltak helyt, nélkülük biztos nem lennék díszpolgár – szögezte le rögtön az elején.

Minden a felvidéki Varbócon kezdődött. Egy háromgyermekes gazdálkodó családba született 1932-ben, nagy örömére két lány testvére is jó egészségnek örvend. Elmondása szerint, a téeszesítéssel minden lehetőség megszűnt a faluban a fiatalok számára, sokadmagával gyorsan a diósgyőri munkaerő-közvetítőnél találta magát.

Volt segédmunkás, majd ipari tanuló, ahol vas- és fémesztergályos képesítést szerzett. Jó eredményei láttán tanárai arra biztatták, hogy érettségizzen, majd tanuljon tovább.

Mint gépészmérnök végzett a Miskolci Egyetemen 1958-ban, ezt követően gyorsan az Alföldön találta magát. A vízgépészeti vállalat budapesti központjából Kunhegyesre küldték, először, mint diszpécser dolgozott.

– A központ Budapesten volt, öt gyáregység pedig vidéken, ebből a kunhegyesi volt a legnagyobb. Az ivó- és szennyvíztisztítás gépesítésével foglalkoztunk, egy idő után csoportvezető lettem, később főmérnök – emlékezett vissza.

A kunhegyesi üzemet még Németországban is ismerték, jelentős termelés folyt a kunsági városban, ez az időszak azonban nem tartott sokáig:

– Nyakas kun lettem idővel. Nem tetszett, ami a vállalati központban zajlott. Meglátásom szerint nem a helyi egység érdekeit nézték Budapesten, idővel egyre több lett a vita, ezért felmondtam – jegyezte meg.

Erőteljes fellépése később nagy eredményt hozott, komoly rekonstrukción és technológiai fejlesztésen ment át a gyáregység. Bár munkája gyümölcsét már nem élvezhette, pályája új irányt vett.

Közel húsz éven át, 1975-től volt a nagy múltú kunhegyesi szakmunkásképzés meghatározó alakja, az intézmény igazgatóhelyettesi feladatait egészen 1992-es nyugdíjazásáig látta el.

Hogy Kunhegyesen maradt, azt elsősorban annak köszönheti, hogy 1960-ban megismerte mostani feleségét. Házasságukból két gyermekük született, akik három unokával ajándékozták meg őket.

– Megfogott a család, a hagyományok és az összetartó közösség. Sokat köszönhetek a Mészáros családnak, feleségem rokonainak – fogalmazott, miközben sejtelmesen feleségére nézett.

Korábbi porckorongsérv-műtétje miatt manapság ízületi, reumás panaszai vannak, így fő szórakozása a televíziózás. Értékes tapasztalatként osztotta meg velünk, hogy az ember ne kezdje teljes elánnal a nyugdíjas éveket.

Érdemes keresni olyan átmeneti lehetőséget, ahol aktívan tölthet el az ember néhány évet, egyfajta levezetésként.

Kedvenc mondását egyik tanárától hallotta: Isten, haza, család. Mindig ez volt életének vezérfonala, még ki is egészítette: Hit, remény és szeretet.

Nemzetőr is volt

Virosztek Ferenc életében meghatározó volt az 1956-os esztendő. Ugyanis egyetemista volt a forradalom idején. Huszonnégy évesen, a Miskolci Egyetem hallgatójaként érte az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az őszi eseményekben, mint a nemzetőrség tagja vett részt. Motoros futárként járta a környező településeket.

A forradalmat követő megtorlások során, mikor megtudták, hogy nemzetőr volt, zárt tárgyaláson hallgatták ki. Felfüggesztett büntetést kapott, így szerencsére folytathatta egyetemi tanulmányait.

Ujvári László