Új tüdőt és ezzel új esélyt kapott az életre Tibi

Borók Tibi – csakúgy mint minden átlagos tizenéves fiú – szabadidejének java részét számítógépes játékokkal tölti. Csupán az éjjeliszekrényen sorakozó gyógyszeres dobozok és a fiú nyakában lógó szájmaszk jelzi, hogy itt bizony az átlagostól merőben eltérő körülményekről van szó.

Tibi ugyanis alig néhány hónapja kapott új tüdőt egy bécsi klinikán, s az sem elképzelhetetlen, hogy a későbbiekben még májátültetés is vár rá.

– Tavaly nyár óta gyakorlatilag folyamatosan kórházban voltunk a fiammal együtt, s bár végre már hazajöhettünk, továbbra is rendszeresen kell járnunk Budapestre különböző vizsgálatokra – tudjuk meg az édesanyától, aki közel tizenöt­ esztendeje részese fia mindennapos küzdelmének.

Alig másfél éves volt ugyanis Tibi, amikor kiderült, hogy egy rendkívül súlyos, genetikai eredetű betegségben, cisztás fibrózisban szenved. Ez a ritka betegség többek között a tüdő hörgőcskéit teszi tönkre.

A tüdőszövet deformálódik, veszít rugalmasságából, s ennek következtében a légcsere csökken. A szervezet oxigénellátása elégtelen, ez egyrészt visszamaradott testi fejlődést, gyenge fizikumot okoz, másrészt nagy terhet ró a szívre és vérkeringésre.

– Annak idején, amikor diagnosztizálták­ a betegséget, azt is közölték velünk, hogy kicsi az esély rá, hogy megéri a felnőttkort a fiunk – emlékszik vissza a kezdetekre Eszter­. – Attól kezdve csak reménykedni tudtunk.

Ennek ellenére nyolcéves koráig egyáltalán nem szorult orvosi kezelésekre Tibi, s azt követően is sikerült szinte teljesen „hétköznapi” diákként elvégeznie az általános iskolát.

Tavaly azonban egyre rosszabbodni kezdett az állapota, így már folyamatos kórházi kezelésre volt szükség. Hónapokat töltött intenzív osztályon különböző kórházakban, a bizottság döntése nyomán felkerült a transzplantációs listára, magára a tüdőátültetésre pedig végül Bécsben került sor.

Bár a műtét sikeres volt, a legnagyobb gondot az okozta, hogy a fiút még hosszú hetekig lélegeztetni kellett, egyedül ugyanis képtelen volt rá.

Ennek azonban jórészt nem fizikai, sokkal inkább mentális oka volt.

– Fejben kellett eldöntenem, hogy most már képes vagyok önálló légzésre – meséli Tibor. – Korábban többször okozott riasztó helyzeteket a légszomj, talán ez lehetett az oka, hogy nehezen vettem rá magam.

– Végül egy este „megbeszéltem magammal„, hogy igenis meg tudom csinálni, s azóta egész jól megy. Most már tényleg jól érzem magam, végre kiszabadultam a négy fal közül. Kerékpározni szoktam, olykor elmegyek apu munkahelyéig is.

A család abban reménykedik, lassan véget ér a hosszú rémálom, s Tibi néhány hónap múlva képes lesz újra iskolába járni, visszatérni a hétköznapokhoz.

Sőt, egyszer talán nagy álmát is megvalósíthatja, séfként dolgozhat. Addig azonban még hosszas vizsgálatok várnak rá.

Ráadásul az utóbbi eredményekből az tűnik ki, hogy a korábban már felmerült májátültetésre is szükség lehet még később.

Adományokkal segítették a családot

Szívmelengető az az összefogás, amellyel a keviek segítették Tibit és családját, akiknek sajnos nagy szükségük van a támogatásra. Az utóbbi időben ugyanis Tibor nővére volt az egyetlen kenyérkereső a családban, hiszen az édesanya minden idejét a fiú mellett töltötte, az édesapa pedig gerincsérve miatt kényszerült hosszas táppénzre. Ő végre újra dolgozhat, ám ahhoz, hogy Tibi a tüdőátültetést követően hazakerülhessen, steril szobára, illetve a jelenleginél komfortosabb körülményekre volt szükség. Az építkezéshez szükséges összeg előteremtéséről azonban saját erőből nem is álmodhatott a család. A támogatásoknak köszönhetően végül sikerült megfelelő fürdőszobát kialakítani, ám a munkák befejezése még mindig várat magára.

Szilvási Zsuzsa