Elhagyatott, ijesztő pincerendszer rejtőzik a szolnoki suli alatt – VIDEÓ

– Szerintem az sem tudja, mi ez, aki megtervezte! – az egyik falból előmeredő hatalmas műanyagcsövet mutatja mosolyogva Rithnovszky Szabolcs, gondnok.

Ő, és az iskola igazgatónője, Váradi Éva kalauzol minket a Kassai Úti Általános Iskola ötvenes évek végén készült épületszárnya alatt.

A gondnok úgy ismeri a nagy kiterjedésű pincerendszert, mint a tenyerét. Jól jön a segítsége, hiszen a helyenként sötét labirintusban könnyen eltévedhet az, aki először vagy csak ritkán jár itt.

Ami a legkorábban észlelhető, az a dohszag, a pince ugyanis folyamatosan beázik, a falak salétromosak, omlanak.

– Egykor munkaverseny során építették, látszik is az eredményen – teszi szóvá a gondnok.

– Sem a vízvezetékeket, sem a szellőző-, szűrőberendezéseket nem fejezte be a brigád. Ami pedig egy légvédelmi pincénél nem utolsó dolog.

[embed]]

„Egyáltalán, milyen légvédelmi pince az, ami csak két méterre van a föld felszínétől?”

– teszi fel a kérdést, immár nevetve.

– Ez az utcafront felőli rész, itt is lehet látni, hogy nem fejezték be a munkát – mondja már egy másik folyosón a semmibe futó vízvezetékre a gondnok –, itt még lehet látni, hogy ezek tárolópolcok lettek volna – mutatja a szűk folyosó falába épített mélyedéseket.

– Ezek lettek volna gyakorlatilag a pihenőhelyiségek egy veszélyhelyzet esetén, a tábori ágyak valószínűleg ide lettek volna elhelyezve.

A légvédelmi pince jelleget a dupla vas bejárati ajtó is őrzi, az egymás mellett sorakozó, szürkés színű, erősen rozsdásodó vécéajtók is nyomasztó hangulatot árasztanak.

– Ezek már a többi légópincéhez képest modern vécének számítottak – legyint Szabolcs.

„Voltak olyanok is, ahol a mellékhelyiségek gyanánt csak kis fakkok voltak.”

A sarkokat, mélyedéseket uraló pókhálókat fekete por lepi, készítőjük szerencsére nem mutatkozik.

Szebb napokat látott régi bútorok szomorkodnak a folyosókon, jobb sorsukra várva.

– Voltak itt foglalkozások, szakkörök is egykor – veszi át a szót az iskola igazgatója, Váradi Éva.

– A nyolcvanas évek végén kerültem ide, a Kassaiba, és akkor még rajzszakkört tartottak itt. Tessék, még mindig itt áll az agyagégető kemence – mutatja az egyik helyiségben.

A szürke, fémből készült monstrum most elhagyatott, a pince mára alkalmatlanná vált arra, hogy ügyes kezű gyermekek alkossanak falai között.

– Nagyon divatosak ezek a szabadulós játékok – mondja az igazgatónő, miközben Pátrik Gábor történelemtanár is csatlakozik a pincét felderítő társasághoz.

„Arra is gondoltunk, hogy ilyen szabadulószobákat alakítsunk ki, amikor, ha az illető megold egy feladatot, akkor tovább tud menni. Már csak egy-két piros drapéria, meg egy Lenin-kép hiányzik”

– viccelődnek.

Pedig az ötvenes-hatvanas években ezeket a légópincéket meglehetősen komoly indokok miatt építették – magyarázza a történelemtanár.

– Volt egy hidegháborús időszak, ebben az időben mi beletartoztunk egy katonai tömbbe, a Varsói Szerződésbe, az ellenérdekelt tömb – a legújabb kutatások szerint – több megatonnás atomtöltetekkel kívánta Magyarországot a föld színéről eltüntetni.

– Ebből Szolnok kapott volna egy megatonnát, merthogy közlekedési csomópont, de célpont volt Záhony és Dunaújváros, valamint a mecseki uránbánya, és természetesen Budapest is, ami öt megatonnát kapott volna.

– Erre próbáltak az ötvenes évektől kezdődően az akkori vezetők felkészülni. Ezért aztán, ha építettek lakótelepeket vagy középületeket, először még csak légoltalmi célokra volt ajánlatos alájuk pincéket építeni, az ötvenes évek végétől kezdve már atom-, biológiai- és vegyi támadások ellen megóvókat is – meséli a pedagógus.

Bár a légópincét megépítették ez alá az iskola alá is, arra, hogy a gyerekek gyakorolják a menekülést, szerencsére már nem került sor.

Inkább úttörők vették birtokukba a helyiségeket.

A pincerendszer másik részébe, az ettől még elhagyatottabb ikertestvérébe kizárólag a gondnok jár. Nem ajánlják, hogy meglátogassuk, mert bármikor szembetalálhatjuk magunkat egy rágcsálóval, de mi azért megnézzük.

A tornaterem melletti vasajtót kikulcsolva aztán lejutunk. A pince szinte ugyanolyan, mint a másik, egy nagy különbség azért van: teljesen üres, ennélfogva még nyomasztóbb, mint a párja.

Az egyik pici helyiségben még megtalálható a levegőztető berendezés megmaradt darabja. Ez látta volna el friss levegővel a légópincében bujkálókat – már, ha kiépítették volna a teljes szűrőberendezést.

A nyirkosság miatt a pincéket jelenleg tárolásra sem nagyon lehet használni. A helyzet hamarosan megoldódhat, az iskola ugyanis mintegy százmillió forintot nyert felújításra.

– Itt kell kezdenünk a felújítást, hiszen ezek az alapok – mondja Váradi Éva.

– A legfontosabb, hogy megszüntessük a vizesedést, szigetelnünk kell a falakat, hiszen szemmel láthatóan salétromosodnak.

„Szerettük volna, ha itt tantermeket tudunk kialakítani, csoportbontásnál nagyon jól jött volna, de ez legalább háromszoros költség lenne a jelenlegihez képest. Így tárolóként használjuk majd a pincét.”

– Mint látják, ez egy régi típusú iskola, kevés a szertár, az úgynevezett kiszolgálóhelyiség, ahol tudnánk dolgozni, raktározni. Ma már egy modern iskolában sok kis tanári, szertár, fejlesztőszoba van, nekünk nincsenek ilyen helyiségeink, ide fogunk pakolni majd sok mindent.

– Ez is már egy nagyon jó dolog lesz, mert ha a felújítás után ide lehozunk majd iratokat, padokat, eszközöket, akkor majd ezek itt nem rohadnak el, mert most ez lenne a sorsuk – tette hozzá az igazgató.

A felújítás a tervek szerint jövő nyáron kezdődik, és szeptember végére a most beázott, salétromos falak már csak a múlté lesznek.

A régebbi épületszárny is tartogat meglepetést

Az 1930-ban épített iskolarész konyháját egy vérszerződést és II. Lajos halálát ábrázoló freskó díszíti. A képet az iskola építésével egy időben festették, egyelőre ismeretlen az alkotója. Akkor ez a rész még nem konyhaként működött, itt volt az iskola bejárata, a freskó eredetileg az aulát díszítette.

A terem funkciója akkor változott meg, amikor a hatvanas évek elején átadták a nagyobb, tizennégy tanteremmel, úttörőszobával, tornateremmel, öltözőkkel, tanári szobával és új szolgálati lakásokkal rendelkező épületet.

Molnár-Révész Erika