Az utolsó pillanatban ugrottak el a vonat elől, megmentették a síneken fekvő férfit

A jászberényi Tescóban dolgozó Kis-Varga Henriettának és Balogh Tibornak nem kellett elképzelnie, hiszen nemrégiben épp ebben a helyzetben találták magukat.

– Szolgálatban voltam, amikor egy idős néni jött oda hozzám, hogy valamit látott a síneken – emlékezett vissza Balogh Tibor biztonsági őr.

– Nem tudta kivenni, hogy mi lehet, de – ahogy mondta – nem elképzelhetetlen, hogy egy ember. Kolléganőmmel azonnal a hipermarket melletti vasúti sínek felé indultunk…

– Tudtuk, hogy a régi recepciónál van egy átjáró a sínpályán, és gondoltuk, hogy ott láthatott valamit a néni – kapcsolódott a beszélgetésbe Kis-Varga Henrietta biztonsági szakértő.

– Amikor közelebb értük, rögtön megláttuk a síneken fekvő férfit.

„Odaérve próbáltuk ébresztgetni, de nem reagált.”

– Tibor közben értesítette a mentőket, a rendőrséget. Számunkra úgy tűnt, mintha kirabolták volna, a feje vérzett, ruhája szakadt volt.

– Mindketten a síneken voltunk kollégámmal, és miközben próbáltuk stabil helyzetbe hozni a magáról nem tudó embert, értesítettem a hatóságokat, majd a központot is hívtam – mondta Tibor.

– Figyeltük, hogy mit tehetnénk vele, de nem akartunk a sok mozgatással még nagyobb gondot okozni, hiszen akár el is törhetett valamije. Ezzel együtt tudtuk, hogy nem maradhat a síneken.

– Ekkor éreztem meg, hogy valami közeleg. Felnéztem, és megláttam a Hatvan felől érkező gyorsvonatot – fűzte tovább a történteket Henrietta.

– Kollégámnak csak annyit kiáltottam:

„Tibor, jön a vonat!”. Mivel azonban a közeledő vonatnak épp háttal állt, nem reagált, csak telefonált tovább.

– Amikor Heni először szólt, komolyan azt hittem, csak arra figyelmeztet, hogy sokáig nem maradhatunk a síneken, mert előbb-utóbb érkezni fog egy vonat. Amikor másodszorra kiáltott, már hátranéztem, és ekkor láttam meg a rendkívül gyorsan közeledő szerelvényt.

– Valószínű, a mozdonyvezető is észlelt bennünket, mert éles vonatkürt hangját hallottuk, de lassítani, fékezni nem tudott – tette hozzá.

Egy pillanat alatt cselekedtek, megfogták a sérültet, és egy mozdulattal emelték le a sínről.

Csak arra maradt idő, hogy a vaspályától alig egy méterre „görgessék” a férfit, majd magukat összehúzva, az eszméletlen kárvallottat védve, megvárják amíg eldübörög mellettük a szerelvény.

Megijedni pedig csak azután tudtak, hogy a Szolnok felé tartó gyors – aminek nem volt megállója Jászberényben, tehát nagyobb lassítás nélkül haladt át a városon – elhúzott, és sérülés nélkül úszták meg a történteket.

A mentők néhány pillanat múlva megérkeztek, és ellátták a továbbra is ájult férfit.

– A szerencsésen véget ért kaland után néhány nappal újra találkoztunk a megmentett férfival, aki megköszönte mindazt, amit érte tettünk. Semmire nem emlékezett a történtekből, de részletesen elmondták neki, hogyan menekült meg a vonat elől – mesélte érdeklődésünkre Henrietta.

– Azóta rengetegen gratuláltak mindkettőnknek. A hipermarketen belül a kollégáink, a főnökeink is, és a cég vezetése is elismerte mindazt, amit tettünk. Átvehettük a „Köszönöm” díjat, „A hónap dolgozójává” választottak és Életmentő Éremre is felterjesztettek mindkettőnket.

– Ráadásul azóta a városban járva – valószínű a közösségi hálón megjelent hír miatt – sok, számomra ismeretlen helybéli rám mosolyog, mikor meglát.

Nem derült ki, hogyan került a sínekre

Azt nem lehet tudni, hogy a kárvallott hogyan került a sínekre, mi történt vele. Érdeklődtünk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon. Tájékoztatásuk szerint nem történt rablás Jászberényben, nem indult nyomozás ilyen ügyben. Az mindenesetre biztos, hogy nem árt az óvatosság, ha vasúti síneken kelünk át. Olyan szerencséje ugyanis csak nagyon ritkán van az embernek, hogy baj esetén azonnal két egyenruhás siet a segítségére, hogy megmentse az életét…

Banka Csaba