2018.05.18. 11:10
„Szerencsére Bach nem szerette a gombát” – interjú a German Brass-szal
Többek között a fenti humoros tényt is megtudhatta az, aki ott volt a German Brass rézfúvós zenekar valamelyik magyarországi koncertjén az elmúlt napokban. Most először sikerült a „barokk zene rocksztárjait” hazánkba csábítani, méghozzá a Con Spirito Egyházzenei Fesztivál keretein belül.
A világhírű rézfúvósok csütörtöki szegedi koncertjét, de a szerdai, Mátyás-templombéli fellépését is szó szerint üdvrivalgás fogadta a közönség részéről. A műsor folyamán J.S. Bach alkotásai közül hallhattuk jó párat virtuóz módon, rézfúvós hangszereken előadva. A művek közötti szünetekben az egyik zenekari tag, Klaus Wallendorf zenei stand-upnak is beillő módon, magyar nyelven kommentált. A Filharmónia Magyarország készített interjút a zenekar egyik tagjával, Matthias Franz Ferdinand Höfs-szel.
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a fantasztikus teljesítményükhöz. Ha nem tévedek, most először vannak Magyarországon. Milyen élményeket szereztek rólunk?
Tényleg csodálatosan éreztük magunkat. Gyönyörű templomokban játszhattunk, a közönségre sem lehetett panasz.
Mivel a German Brass hihetetlenül széles repertoárral rendelkezik, ön melyik felvételüket ajánlaná egy, a klasszikus zenében kevéssé járatos embernek?
Azt hiszem, hogy valóban nagyon széles a zenei kínálatunk rézfúvós zenét illetően, így még olyanok is találhatnak maguknak kedvükre valót belőle, akik korábban nem ismerték vagy esetleg nem kedvelték a klasszikusokat. Kiváltképp érdekes megfigyelni a közönség első reakcióját olyankor, amikor valami különlegeset játszunk nekik. Olyan műveket hozunk el ilyenkor, amiket így még soha sem hallhattak. Kínában vagy Ázsia más részein például szinte egyáltalán nem találkoztak a fúvószenével, de ha ilyen zenét hallanak, hatalmas mosoly lesz a jutalmunk érte. A kiváló zenét bárhol, bárkinek le lehet játszani, ez nem függ az előző zenei tapasztalatoktól. A jó zene működik.
Milyen típusú zene áll közel German Brass-hoz? Mit játszanak a legszívesebben?
Rézfúvós zenekarként bármilyen zenei stílusban képesek vagyunk előadni, de mivel mi alapvetően klasszikus zenészek vagyunk, így ebben vagyunk otthon. Szülőföldünkön, Németországban különösen nagy hagyományai vannak az általunk képviselt zenének. Bach tulajdonképpen az apánk, a művei meghatározzák a stílusunkat, de természetesen előadunk nagyzenekari, dixieland vagy tangó stílusban is. A koncerttermekhez is van egy műsorunk, melynek címe „A világ körül”. Ennek keretében minden országban annak tipikus zenéit mutatjuk be. Ez remek móka nekünk és a közönségnek is.
A zenekar a hazai műsorában a zenekar egyik tagja, Klaus Wallendorf hihetetlen humorral, magyarul vezeti fel a műsorszámokat. Miért érezték ezt fontosnak a koncertjeik során?
A zenekarunkban szerencsére van egy különleges személyiség, Klaus Wallendorf, aki bármilyen nyelven képes megszólalni. Ha idegen országokba megyünk, ő az, aki felvezeti az előadásunkat. Különösen kedves gesztus ez a közönségnek, azt az érzést kelti bennünk, hogy otthon vannak. Fontosnak tartjuk, hogy közelebb hozzuk a hallgatóságot hozzánk, hogy ilyen módon is kapcsolódjunk a közönséghez.
33 évvel ezelőtt rögzítették Bach születésének évfordulójára időzítve a „Bach 300” című albumukat, valamint a magyar koncertek zenei témája is ő volt. Miért szereti ennyire játszani a German Brass Johann Sebastian Bach műveit?
Ahogyan már említettem, Bach nagyon fontos személy számunkra. A művei minden hangszerelésben jól működnek. Néhány darabja orgonán például egészen más színezetet kap, mint rézfúvós hangszereken.
Képzett zenészként hogyan vélekedik saját teljesítményéről? Alapvetően elégedett?
Az első koncert, 1985 óta tagja vagyok a zenekarnak. Számomra egy álom a German Brass-ban fellépni. Gyermekként egy kvintettben játszottam, néhány évvel később lehetőséget kaptam, hogy velük folytassam. A zenekar minden tagja hasonló múlttal rendelkezik. Mindannyian egyetemeken tanítunk, így a zenekar tényleg csak a felhőtlen szórakozás terepe számunkra.
Ha a sors úgy hozná, hogy Bach korában élhetne és találkozhatna a mesterrel, mi lenne a legfontosabb kérdés, amit feltenne neki?
Hogy miért nem komponált egy versenyművet trombitára? Ugyanis számtalan hihetetlen és bonyolult zenei futamot írt trombitára, de egy teljes művet már nem szánt rá. Aztán miután megkérdeztem róla, természetesen azonnal meg is rendelném Bachtól a művet.