Régi királyaink kézírását is őrizheti a két középkori oklevél

A műtárgyvédelmi előírások, és nem a megtiszteltetés indokolja az ünnepélyes körítést, bár akár annak is szólhatna a dolog. Nem kizárt, hogy két nagy uralkodónk, Anjou Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond királyaink írhatták alá a hosszú évszázadokat átvészelt dokumentumokat.

Jelenlegi, kiszáradt állapotában törékenységük miatt most pont azt a részét nem lehet megnézni az egykor összehajtott okleveleknek, melyen az aláírás található. Ezzel szemben bőségesen kárpótol bennünket a rajtuk függő jókora viaszpecsétek látványa, ugyanis ezek ritka kelléknek számítanak még meglévő korabeli okleveleinken is.

Annyi most is megállapítható, hogy mindkettő uralkodói pecsétnyomó lenyomatát őrzi, így szinte teljes bizonyossággal eredeti, a királyi kancellária által kiadott dokumentumokkal állunk szemben. Az egyik pecséten lovagalak, a másikon ágaskodó oroszlán látható, Nagy Lajos és Zsigmond pecsétjének megfelelően.

– Kaposvári Gyula ­akkori múzeumigazgató ­vásárolta őket a hatvanas-hetvenes években az intézmény számára, akkor igen jelentősnek számító összegért, amint arról a fennmaradt adásvételi szerződés is tanúskodik, ő írta le őket Nagy Lajos és Zsigmond okleveleiként – töri meg az egykori nagy királyaink emlékének szóló áhítatos csendet Jámbor Csaba.

Egyúttal elmondja, hogy az évtizedekig biztos helyen őrzött iratok remélhetőleg hamarosan felfedik titkukat, kinek és milyen okból adták azokat az uralkodók.

Egy, a Nemzeti Kulturális Alaphoz Jámbor Csaba által benyújtott pályázat megnyerése tette lehetővé, hogy a múzeumnak évek óta teljes megelégedésre dolgozó, műtárgy-restaurálásra szakosodott Pre-Con Kft. munkája révén idővel eredeti szépségükben, s teljes terjedelemben olvashatóan kerülhessenek majd a tárlóba a becses okiratok.

– Restaurálásuk némi időt igényel majd, és megfejtésük azért nem lesz teljesen egyszerű. Külön, a középkori latin nyelvű írásos emlékekre szakosodott tudós munkáját igényli majd – mondja a könyvtáros, akitől megtudjuk, hogy C. Tóth Norbert szegedi történészt szeretnék felkérni majd erre a munkára.

– Az egyik oklevél jelenlegi ismereteink szerint teljes bizonyossággal eredeti, de a betűk és a kivitel alapján másik is az eredetivel egy helyen készített másolatnak tűnik – egészíti ki az elmondottakat dr. Bagi Gábor­ történész, amit Jámbor Csaba is megerősít.

A történész véleménye szerint nem minden oklevelet láttak el kézjegyükkel az uralkodók, távollétükben sok esetben a kancellária magas rangú tisztviselője hitelesített őket.

De van arra utaló adatunk, hogy Zsigmond 1422-ben járhatott Szolnokon is.

Jámbor Csaba búcsúzóul elmondta, hogy a múzeumnak nincs is több hasonló korú oklevele, így restaurálás után mindenképpen bemutatják a közönségnek e kincseket. Később pedig majd az állandó történeti kiállításban is megtekinthetőek lesznek.

Nagyok a károk

Bagi Gábor és Jámbor ­Csaba azt is elmondta, hogy régi iratanyagunkban az egykori hadiesemények is nagy kárt tettek. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Levéltárat belövés érte, ott is rengeteg megyénkre vonatkozó régi okmány semmisült meg. A háború alatt, 1944-ben is nyoma veszett egy Budapestre indított iratszállítmánynak.

Ezen kívül 1919-ben a román tüzérség is károkat okozott a megyei levéltár iratállományában. Elképzelhető, hogy a mostani két oklevél így új információkkal is hozzájárulhat középkori történetünk feltárásához.

Sz. I.