Gasztroforradalom: isteni illatok jelezték a séfek újabb „randevúját”

Az oldottabb szabadtéri környezetben is igényes terítékek, elegáns felszolgálók fogadták a betérőket, s esténként a 2016-os „ország konyhafőnökének”, Németh Ádámnak a főzőbemutatóján is részt vehettek a minőségi konyha iránt érdeklődők.

A meleg ellenére szombaton délután is sokan érkeztek a bejárathoz, hogy tallérra, a séftalálkozó alkalmi fizetőeszközére váltsák pénzüket.

A vendégváró pultok között kószálva először a fehér köpenyes kislegény segítségével készülődő Németh Ádámnál kötünk ki. Bár segítőjében családtagot sejtek, kiderült, hogy Molnár Bencét Szolnokon ismerte meg Ádám. A tizennégy éves Bence séf szeretne lenni, s elhivatottságától hajtva már színvonalas szolnoki helyeken is megfordult tapasztalatokat szerezni.

Szombaton este ő helyettesítette Ádámot az esti főzőbemutató alatt, akitől most arra a kérdésre kértem választ, hogyan látja a magyar konyha pillanatnyi állapotát.

– Azt vallom, hogy a világhírű magyar konyha tudata ma elsősorban Magyarországon és a mi fejünkben él, még ha vendéglői kultúránk hanyatlását lassan egy hazai gasztro­forradalom kezdi felváltani – hangzott a válasz.

A tapasztalt séf szerint bár rengeteg biztató kezdeményezés van konyhaművészetünk megújítására, de amit a rántott hússal, gulyáslevessel, rántásos főzelékekkel jelenleg magyar konyhának tekintünk, az nem azonos a múlt század elejének valódi magyar konyhájával, s nem piacképes.

Ellenben kiváló ízvilága jó alap a megújulásra, hogy könnyebben emészthető fogásokkal beinduljon egy kedvező változás ezen a téren – foglalta össze véleményét a séf, akitől rendszeresen kérnek tanácsokat a vendéglátói világ vállalkozói.

További utunkat az illatok határozták meg, így jutottunk el a Csontos György által kavargatott karcagi birkapörkölthöz. Miután markáns étekről van szó, adódott a kérdés, hogy a Kunságon kívül hogyan fogadják ezt a nemzeti értékké vált fogást a fogyasztók.

– Az emberek kíváncsiak a hungarikum karcagi birkapörköltre, szívesen kóstolják országhatáron kívül is – hangzott a válasz.

Csontos György tapasztalata szerint, aki megkóstolta, azt mondta, hogy érdemes volt, mert nem mindennapi élménnyel találkozott. Ebben az is közrejátszhat, hogy főzésekor évszázadok óta ugyanazt a receptet követik, amelyet a hozzáértők szerint még Ázsiá­ból hoztak magukkal a kunok.

Csontos György afelől is biztosított, hogy tovább él a hagyomány, már a tizenhárom és tizenkilenc éves fiai is úgy főzik a pörköltet, ahogy nagyapjuk, dédapjuk tette. Mi pedig ebben megnyugodva fejeztük be hétvégi kalandozásunkat a Hild téri ízparádén.

Szathmáry István