Egy régi bérház volt hősi halottunk egykori otthona

Helyén a város régi fotói szerint eredetileg az úgynevezett Scheftsik bazár állt, de a megyei levéltárban fennmaradt iratok csupán egy, az építtetők tulajdonában levő régi épület bontásáról adnak hírt.

Az építkezés aktája egyébként valamilyen helyi szokás szerint nem is az építés történetére, műszaki jellemzőire tér ki elsősorban, hanem az építtetőknek a várossal folytatott vitáit örökíti meg.

Több szó van benne a felbontott járda javítási költségeiről, mint magáról a házról. Dr. Szende Dezső nem is fukarkodott a hivatalok dicséretével: „Úgy látom, a városban sem lehet a legnagyobb rend” írta 1930-ban a polgármesteri hivatalnak.

A tervrajzok információin kívül annyit legalább megtudunk belőlük, hogy kivitelezője a szolnoki Altmann és Halász cég volt, a járdaper főszereplője pedig Heller Gábor vízszerelő.

Az építkezést 1929. május 13-án kezdték és november 13-án a tulajdonosok kezében volt a lakhatási engedély. A sarkán ívelt ház földszintjén üzletsor helyezkedett el, továbbá a mellékutcában 3 szoba is volt.

A falak egy belső udvart is körülzártak, sarkában egy, feltehetően az üzleteket kiszolgáló közös mellékhelyiséggel.

A mai Halászcsárda helyére patikát terveztek, a többi üzletről csak hallomásból van némi információm. Az egyik, a tulajdonos leszármazottjának közlése szerint a háború előtt cipőbolt volt.

Az ötvenes-­hatvanas években volt benne buszváró, illetve a Hatvanas üzlet mellett, a szemközti gimnázium tanárainak nagy örömére, Szolnok másik, francia konyhai készítményeket árusító boltja is itt állt.

Az emeleteken, a Szabadság téri és a Kossuth Lajos utcai fronton nagyobb, többszobás lakásokat alakítottak ki, konyhával, kamrával, fürdőszobával, cselédszobával, a háború előtti polgári élet szükségletei szerint, a mai Lengyel légió utcára néző oldalon kisebb lakások voltak.

A padláson mosókonyha és mángorló, a pincében lakásonkénti tárolók szolgálták a mindennapok igényeit. Valószínűleg itt tárolhatták a fűtéshez szükséges szenet is, mivel a tervrajz alapján lakásonkénti kályhafűtés szolgáltatta a meleget.

Ma a lakások egy részében is – fogorvostól a könyvvizsgálóig – vállalkozások működnek. Az épület szomorú nevezetessége, hogy 1956-ban, a forradalom napjaiban innen indult utolsó útjára a ház egykori lakója, a harmincéves korában Budapesten hősi halált halt Kiss Ferenc gépészmérnök-hallgató.

A fiatalember a pesti utcai harcok során összetalálkozott azzal a forradalmárok segítségére siető páncélos alakulattal, melynek tartalékos tisztje volt.

Azonnal átvette egy harckocsi vezetését, s annak vezetőülésében érte egy ávós orvlövész golyója. Teste a Petőfi Kör által ráterített lyukas nemzetiszín zászlóval letakarva nyugszik a szolnoki temetőben, nevét emléktábla őrzi a ház falán.