Az árva testvérek nagyszüleinek most házfelújításra lenne szüksége

A testvérek, Kristóf­, Vanda és Robika karácsonykor­ maradtak anya nélkül, egy évvel azután, hogy édesapjukat is elvesztették.

A családnak az ünnepek környékén rengetegen segítettek, de a ház felújítása óriási költséget róna az ápolási díjból és nyugdíjból élő nagyszülőkre.

– Rengeteg tartós élelmiszert, számtalan játékot kaptunk, és ruhaneműből is rengeteg érkezett – sorolja az árván maradt gyerekek nagynénje, Pataki Andrea, hogy mennyi segítséget kaptak a jólelkű adományozóktól azután a tragikus karácsonyi nap után.

– December huszonhatodikán halt meg a testvérem. Hajnalban epilepsziás rohamot kapott, leállít a szíve... a gyerekek találtak rá.

– A nagyszülőket a hatéves kislány, ők pedig az ügyeletes orvost riasztották, hiába. Már nem lehetett rajta segíteni... – emlékszik vissza szomorúan. A gyermekek édesapja sem él már, egy évvel ezelőtt hunyt el.

Az árván maradt Kristófot, Vandát és Robikát az anyai nagyszülők vették magukhoz.

– Elég tágas, háromszobás anyukámék háza, és hatalmas kert is tartozik hozzá. Csakhogy eléggé régi már, nyolcvanötben épült. Nagyon fel kellene újítani, legalább újraburkolni a fürdőszobát. Csakhogy anyukám ápolási segélyen van édesapámmal, aki nyugdíjas.

– Az alapanyag is nagyon drága, és a szakembert sem tudnák kifizetni, így most ez lenne hatalmas segítség nekik – mondja Andrea, aki hozzátette, adományba már kaptak festéket, amiért nagyon hálásak.

Azt is elárulta, a gyerekeknek még egy nagy vágya van.

– Az egyik szomszéd ­apuka készített rönkökből játszóteret a gyermekének, mióta meglátták, azóta ők is szeretnének ilyet...

Andreának szintén van egy huszonegy és egy tízéves gyermeke. Mindenben segít, amiben csak tud, gyakran szervez közös programokat.

– Hétvégén például moziban voltunk együtt, a nyaralást is együtt tervezzük. Most mi is le akarjuk cserélni az autónkat egy nagyobbra, hogy minden gyermek elférjen benne.

Bár próbál mindent megtenni, hogy az árvák minél kevesebbet érezzenek meg a tragédiából, aggódik.

– Járunk pszichológushoz, de sajnos van tapasztalatom ebben. A nagyfiamnak is meghalt az apukája, és a veszteség érzése nem közvetlenül, de idővel előjött.

– Kristófon, Vandán és Robikán azt látom, hogy most még jól tartják magukat, hiszen gyakran voltak a nagyszülőknél, sőt, laktak is náluk. De attól tartok, ez csak idő kérdése...

A nagyfiú tehetséges sakkozó

A legnagyobb fiú, a tízéves Robika­ közel kitűnő ­tanuló. A szorgalmán kívül kitűnik versmondó képességével is, jelenleg például versenyre készül. Emellett kedvenc hobbija a sakkozás.

– Meglepődtem, amikor anyukámék felnőtt szomszédja mesélte, hogy Robika milyen jól sakkozik, ugyanis mindig ő nyer, pedig nagyon komolyan veszik a játékot – mondja Pataki Andrea, a kisfiú nagynénje.

– Nem szeretnénk, ha elveszne­ ez az ­érdeklődése, ezért megpróbálunk ­Szolnokon keresni neki olyan ­sakkszakkört vagy ­egyesületet, ahová lega­lább hétvégenként el tudnánk vinni­, hogy tovább ­fejleszthesse magát.

– A sakk ugyanis szerintem ­mindenképpen nagyon nagy hatással bír a gyerekek­ intellektuális fejlődésére – tette hozzá.