Úristen, megszökött a sikló, a bivaly és az oroszlán is! – a berényi állatkertben sosincs pánik, bevált a protokoll

– Reggelente mindig végigsétálok az állatkertben – mondta Fercsik Péter igazgató, amikor néhány emlékezetes esetet elevenített fel az elmúlt évtizedekből.

– Jó néhány éve történt már, hogy egy ilyen séta alkalmával igencsak váratlan kép fogadott, hiszen az egyik bivalyunk ballagott felém.

– A bivalyt nehezen lehet kizökkenteni nyugalmából, de tudni kell, hogy ugyanezzel a kiegyensúlyozott sétával át is gázol mindenen, ami elébe kerül, ha nem elég masszív ahhoz, hogy megállítsa.

– Mielőbb szerettem volna tehát megtalálni a gondozóját, hogy a termetes állatot visszatereljük a karámba. Ahogy igyekeztem állatgondozóinkhoz, még nagyobb meglepetés ért. Nem messze az elszabadult bivalytól ugyanis három oroszlánnal találkoztam az úton.

A ragadozók kifutójuk mellett, a szabadban játszottak.

– Szerencsére csak néhány hetes kis kölykökről volt szó, így őket még menet közben a hónom alá vettem. Miután szóltam a munkatársaknak, a kölyköket visszavittük ketrecükbe, a bivalyt pedig szerencsésen betereltük a karámba.

– Az oroszlánok még olyan kicsik voltak, kifértek a rácsok közötti résen, a bivaly pedig karámja egyik elkorhadt rúdjának nekidőlve szakította át a kerítést.

– Természetesen a ketrecet és a karámot is kijavítottuk, hogy még egyszer hasonló meglepetés ne érje egyikünket se – mondta Fercsik Péter.

Az igazgató hozzátette, hogy az elmúlt évtizedek alatt egyetlen olyan állatszökésük sem volt, amikor emberélet került volna veszélybe.

A legtöbb esetben pedig a karámból, ketrecből kiszabadult állatokat még a kert területén sikerült is befogni. Előfordult azonban olyan eset, amikor az állatkertből is sikerült elinalnia az egyik négylábúnak.

Egy vihar alkalmával a mosómedvék ketrecére dőlt egy fa, amit ki is használt a kifutó egyik lakója. Azonnal megkezdődött a keresése, és a jószágot a Zagyva árterében egy nyárfán találták meg. Arra kellett vigyázni, hogy a befogáskor se sérüljön meg a medve.

Kifeszítettek hálókat, de végül az altatólövedéktől lelassult mosómedve egy vastag ágelágazáson szundított el, onnan hozták le.

– Emlékezetes volt – mondta Fercsik Péter – amikor új ormányos medvék érkezésekor, a már kertlakó és az újonnan érkezett medvecsoport tagjai között a hatalmi viszonyt még nem tisztázták az állatok. Az egyik csapat úgy döntött, odébb áll.

– Meg is találták a módját, hogy a kifutón kívül, néhány fával odébb verjenek tanyát. Végül az éhségük oldotta meg a helyzetet. Miután egy-két napig szemmel tartottuk a lombkoronában tanyázó ormányos medvéket, kedvenc csemegéikkel sikerült őket visszacsalogatni kifutójukba.

Erre is megvan a protokoll

– Az állatszökések kezelésére is megvan a riadóterv az állatkertben – tette hozzá az igazgató. Mindenki tudja, hogy kit kell értesíteni, mit kell tenni. A legfontosabb minden esetben, hogy el kell kerülni a pánikot, higgadtnak kell maradni.

– A riadótervben pontosan meghatározzák, hogy ezekben az esetekben kinek kell koordinálnia a befogást, és mindig a lehető legegyszerűbben kell visszajuttatni az állatot. Sőt, még azt is kidolgozzák az intézmények, hogy mikor és hogyan kell a közvéleményt értesíteni egy-egy adott esetről.

Banka Csaba