Az irodalomtörténeti mozzanat, amikor Petőfi Törökszentmiklóson járt...

A szabadságharc célja az áprilisi törvények védelme és Magyarország függetlenségének kivívása volt.

A forradalom alatt, pontosabban 1849 tavaszán egyik legismertebb költőnk és nemzeti hősünk, Petőfi Sándor Törökszentmiklóson is járt.

Most pedig elmondjuk, miért.

Az oka egy irodalomtörténeti mozzanatnak szerves része.

Vécsey Károly, az aradi vértanúk egyike és Bem József, „a székelyek Bem apója” között katonai elvi vita pattant ki.

Az erdélyi hadsereg (részlet)

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk.

Osztrolenka véres csillaga.

Petőfi Sándor

Bánfihunyad, 1849. március 26–27.

1849 áprilisában Bem írt egy elég kíméletlen, bíráló véleményt Vécseyről, megkérte a Petőfit, fordítsa magyarra az üzenet szövegét, melyet aztán a költő el is küldött egy kolozsvári laphoz.

A költő-futár honvéd őrnaggyá való előléptetését viszont Debrecenben nem akarták elismerni, amit Petőfi erősen sérelmezett.

Petőfi rangja azonban inkább szólt hírnevének és politikai tevékenységének, mint tényleges katonai erényeinek, ezt pedig maga a költő is jól tudta.

Sajátos természete miatt az újdonsült őrnagy nem igazán illett a katonai hierarchiába, Klapka György tábornokkal és Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is nézeteltérése volt, de Bem József tábornokkal kitűnően megértette magát.

Klapka a bíráló levél miatt Petőfit felelősségre vonta, majd arra utasította, addig nem hagyhatja el Debrecent, míg engedélyt nem kap rá.

A költő, éppen a fent nevezett „sajátos természete” miatt nem hallgatott a parancsra, de azt is mondhatjuk, hogy megsértődött.

Ezért elindult hát Pestre, így érkezett Törökszentmiklósra, ahol egy vendégfogadóban ebédelt tiszttársaival együtt.

Elpanaszolta a vele történteket, társai pedig, átérezve helyzetét, elégtételre biztatták Petőfit.

Ő pedig ott helyben megírta a párbajra szólító levelet, melyet megünnepeltek s hamar postára is adtak.

Kihívó levelében Klapka György honvéd tábornokot gorombának, egyenesen igazságtalannak nevezte.

Másnap máris megérkezett Pestre, ahol egy költőtársa, Várady Antal lakótársnak hívta a Zöldfa utcai Festetich-házba.

Várady Antal évekkel később egy újságcikkben beszámolt a Petőfivel történtekről. Leírta, hogy egy nap fegyveres kísérőkkel és lovas kocsival vitték a költőt Nagysándor József táborába.

Ez akkor pedig gyakorlatilag letartóztatás volt.

Az esetnél természetesen Klapka György is ott volt, aki némi „kóstolgatás” után, nagyrabecsülése jeleként meghívta vacsorára Petőfit.

Ezután pár nappal hivatalosan is elismerték Petőfi Sándor őrnagyi kinevezését.

Ezen konfliktus ihlette Petőfi Sándor, az Egy goromba tábornokhoz című költeményét is.

Egy goromba tábornokhoz

Tábornok úr, én nem tartom magam

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

S ön engemet gorombaságival

Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.

Igen, pirúltam, de nem magamért,

Pirúltam a magyar sereg miatt,

Hogy annak egy ily tábornokja van.

Tábornok úr, van ellenség elég,

Gorombáskodjék azzal, ott szabad,

De bánjék szépen a jó honfiakkal,

Különben azt hiszik, hogy őket el

Szándékszik ön kergetni a seregből,

És ez kemény vád lenne majd, kemény vád.

S gorombaságit épen rajtam űzi!

Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére

Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,

Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,

S akit megszúrok véle, fáj neki

Még akkor is, ha a sír férgei

Cirógatják ott lenn a föld alatt.

Kiírnám önt itt név szerint, de amit

Saját kardjával tenni képtelen,

Tollammal tenni én nem akarom,

Nem fogom önt megörökíteni.

Csak azt ajánlom, hogyha még leszen

Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor

Beszéljen vélem emberségesen,

Mert én ugyan nem tartom magamat

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

Petőfi Sándor

Debrecen, 1849. május

Forrás: „Legendák” nyomában az Észak-Alföldön, Wikipédia

B. Zs.