„A közlekedésben önzőek vagyunk” – olvasónk tanácsai, hogy béke legyen az utakon

Anyaként elsősorban azért akartam leírni a gondolataimat, mert mióta elkezdődött az iskola, a fiatalok is újra nagy számban jelentek meg az utakon, a járdákon. Egyre több a közlekedő, egyre nagyobb a súrlódási felület, így egyre idegesebbek vagyunk. Pedig csak figyelnünk kellene egymásra, a szabályokra, és békésebb lenne a közlekedés.

A motorozáson kívül minden közlekedési formát próbáltam már. Így most vázolnék a közlekedési tapasztalataim közül néhányat, gondolatébresztőnek.

A gyalogosok közlekedésére a járda szolgál, ahol úgy kellene közlekedni, hogy mindenki elférjen. Ha esetleg a bicikliúton közlekedne a gyalogos, ne sértődjön meg, ha rászól a biciklis. Ha viszont gyalogos és biciklis egy felületre kényszerül, mindenkinek kötelessége egymásra figyelni.

A gyalogos zebrán keljen át, de megfelelő tempóban, ugyanis a zebra nem sétálóutca. Azt azért meg kell jegyezni, hogy van olyan gyalogátkelőhely, ahol olyan rövid a jelzőlámpa zöld jelzésének ideje, hogy tulajdonképpen csak futva lehet időben megtenni a távot.

Néha úgy tűnik, a sérült, idős embernek, gyerekkel lévő szülőnek esélye sincs.

Tisztelet a kivételnek, de kevés az a kerékpáros, aki tisztában van a szabályokkal, aki tudja, mikor milyen felszereltséggel, hol, milyen tempóban közlekedjen. Melyik zebránál kell leszállni és áttolni a kerékpárt, melyiknél van elsőbbsége.

A telefon és egyéb kütyü használata nem megengedett biciklizés közben, mert ez mindenkire veszélyes.

Az sem hátrány, ha szét is néz az ember, amikor szükséges.

Az autósoknak is közlekedési táblák jelzik, hol milyen maximumsebességgel kell, illetve lehet menni.

A száguldozás nem megengedett, de a „gyökkettővel” haladó jármű is veszélyezteti a közlekedést.

Sok járműben valamilyen oknál fogva „nincs beszerelve az index”, a körforgalom használata sokaknak nem egyértelmű, egyre többen parkolnak úgy, hogy más nehogy odaférjen.

A zebra előtt pedig kevesen lassítanak, még kevesebben állnak meg.

Az autóbuszon jó lenne, ha a felszállók úgy állnának az ajtó előtt, hogy aki le szeretne szállni, le is tudjon. Az ülőhelyet illik átadni és illik megfelelően viselkedni a buszon. Az utasoknak az időpontot figyelembe véve kell a megfelelő járatot kiválasztani. Aki ráér, és megteheti, ne a reggeli, illetve az esti csúcsidőszakot válassza az utazáshoz.

A leírt esetek nem „húzhatók rá” egy korosztályra.

Lehet egyetérteni a véleményemmel, lehet ellenezni azt, de általánosságban elmondható, hogy a közlekedésben önzőek vagyunk, nem figyelünk egymásra.

Magunknak elvárjuk a jót, de nem így viselkedünk mással szemben.

Nem mutatunk példát az ifjúságnak, az ifjúság pedig nem is akar figyelmes lenni.

Pedig, ha kicsit figyelnénk egymásra, gyorsabban menne a buszra le- és felszállás.

A körforgalom nem dugulna be, ha megfelelően használnánk azt.

Kisebb lenne a dugó, ha a zöld jelzésnél tempósabban haladna a kocsisor. Sorolhatnám, de nem teszem. Bízom a változásban.

Név és cím a szerkesztőségben

Borítókép: Illusztráció

Forrás: Shutterstock