Megérdemelt vastaps fogadta Juhász Adrián és Simon Béla világbajnok evezősöket (videók)

Nem újkeletű hír a két világhírű sportolóról, hogy erős megyei kötődésük van, miután jószerével gyerekkoruk óta a szolnoki Tisza Evezős Egylet igazolt versenyzőiként gazdagították nemesfémérmekkel a Tisza-parti klubház dicsőséggyűjteményét – a szintén megbecsülésre méltó Molnár Dezső edző hathatós közreműködésével.

Béla szolnoki, Adrián nagykörűi, a két települést szárazföldön alig 30 kilométer, a kanyargós Tiszán valamivel hosszabb táv választja el egymástól. Ám kettejüket tizenéve alig pár centiméter választja el, hiszen szinte nap mint nap, edzésektől versenyekig, egymás mögött ülve, húzzák-tolják hajójukat a vízen.

Egyébiránt ültek és ülnek ők más egységekben, formációkban is, de mégiscsak párban érték el legjelentősebb sikereiket: többszörös országos bajnokok, Universiádé-győztesek, Európa- és világbajnokok, olimpikonok.

Legutóbbi közös sikerük az ez évi, a floridai Sarasota-Bradentonban zajló evezős világbajnokságon volt, mikoris – a „navigátor” Kolláth Vandával kiegészülve – aranyérmet szereztek a kormányos kettesek regattájában.

Az Egyesült Államok-béli vb után két héttel Adrián rátett még egy lapáttal, és Pétervári-Molnár Bendegúzzal karöltve a franciaországi (Thonon-les-Bains) „tengeri”, nyíltvízi evezős világbajnokságon is aranyérmet szerzett a kétpárevezősök mezőnyében, 6000 méteren.

Természetes volt hát, hogy a múlt szombaton a nagykörűi művházban telt ház előtt zajló Juhász–Simon-duó élménybeszámolója a Himnusz eléneklésével vette kezdetét.

Majd Surányi István tanár úr, a helyi Petrovay iskola ének-zene szakos pedagógusa és a népszerű környékbeli római katolikus esperes-plébános, Fejes János atya vezérletével a diákok dallal köszöntötték az est vendégeit.

Aztán a kivetítőn a jelenlévők megtekinthették a sarasotai vb döntőjét, melyet a mieink úgy nyertek meg, hogy az ötödik helyről a hajráig a mezőnyt vezető ausztrálok mögé három hajóhossznyi lemaradással feleveztek, majd az utolsó 200 méteren, állva hagyva őket, egy hajó előnnyel siklottak elsőként a célba.

Nagy taps, Boby (Adrián beceneve – a szerző) apukája, Attila mosolyogva – valószínűleg a távhoz hűen már kétezredjére – nézte végig a finálét mozgófilmen, anyukája, Anita érthetően zsebkendőbe rejtette arcát, felesége, dr. Dezséri Dóra szintén magyar bajnok, válogatott evezős pedig ezúttal inkább a nagyteremben futkározó, cserfes, szőke fürtös kislányukra, a 15 hónapos Dézire vetett több pillantást.

– Ne feledkezzünk meg az elismerések kiosztásánál kormányosunkról, Kolláth Vandáról sem, aki fontos láncszem volt az eredményesen működő gépezetben – hangsúlyozza Adrián.

Béla ez ügyben jelen esetben csupán szerényen bólogatott, mert nem itt volt az ideje és helye, hogy elmondja, Vanda néhány éve az ő párja. A leányzó a legénység mellett, ám inkább a hajó orrában nem csupán útitársuk, de szükségszerűen fontos információnyújtó és hangos tanácsok kíséretében szókimondó csapattagjuk is az úszó erődben...

– A döntő előtt teljesen új hajót tudtunk szerezni, így nem az addig bérelt, harmincéves ócskával kellett mennünk, ami a hangulatunkon is nagyon sokat dobott – beszélt Béla a finálé előtti hajómizériájukról is.

– Ha a franciák nem esnek ki, és nem adják oda nekünk kölcsönbe a hajójukat, más végeredmény is születhetett volna. Más esetben hetek kellenének ahhoz, hogy bejárassunk egy másik hajót, ám mivel tökéletes erőben és a jól begyakorolt technikával és taktikálva eveztünk, ehhez a győzelemhez nem férhetett kétség – magyarázta sikerük kulcsát Béla.

Már „jól” keresnek…

A fiúk aztán arról is beszéltek, hogy a sok „nem szimmetrikus” evezéstől egyik karjuk hosszabb a régóta megnyúló izületek és izmok miatt, illetve arról is szóltak, hogy ez év elejétől miért is a Pénzügyőr színeiben versenyeznek úgy, hogy sok esetben továbbra is a Tiszán gyakorolnak: – A támogatás miatt – mondták.

– A felkészüléseket eddig a szolnoki klub, de javarészt a szüleink állták. Most annyit változott a helyzetünk, hogy míg egy magyar labdarúgó havonta keres kétmillió forintot, addig nekünk ugyanennyi lett a jövedelmünk egy évben, kettőnknek – mosolyodtak el a szánalmas helyzeten.

– Most egy olasz edzőnk van, ez jelenti még a profizmust, de Molnár Dezső kezemunkája is benne van az idei sikereinkben – állították a srácok, majd szerénységük és közvetlenségük bizonyítékaként mindenkivel leálltak még külön-külön is beszélgetni az éjszakába nyúló élménybeszámolót követően.

Mészáros Géza