Interjú a vasúti váltókról és egy kis MÁV kulisszatitokról Kondor Balázzsal

Számos iskolát elvégzett: a vasútforgalmi szakközépiskola után el kezdett dolgozni, mellette pedig a győri Széchenyi István Főiskola közlekedésmérnöki szakán szerzett diplomát, közúti-vasúti szakirányon.

Mindezek mellett még elvégzett egy közgazdász-szakmérnöki szakot, majd egy angol menedzserképzést is befejezett, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) szerzett MBA végzettséget.

Beszélgetésünk középpontjában a váltók működéséről, a lehetséges balesetveszélyekről, valamint a vonatbemondás kulisszatitkairól volt szó.

– Mesélj légy szíves a váltókról! Mi a funkciójuk? Hogyan működnek?

– Ahogy fejlődtünk, egyre nagyobb igény volt arra, hogy több vonat közlekedjen. A vonatokat találkoztatni kell, ezért szükséges az, hogy több vágány legyen egy adott állomáson, a vágányokat pedig össze kell kapcsolni, erre szolgál a váltó.

–A váltónak két típusa létezik: az egyik az egyszerű váltó, ami egy folyóvágányt oszt ketté. A másik kategória az átszelési váltó, más néven angol váltó.

– Ez utóbbit úgy kell elképzelni, mint egy keresztet, melynek mind a négy kivezetéséhez tudnak vágányok csatlakozni. A váltó egy fontos eleme a vasúti közlekedésnek, hiszen ha nem megfelelő műszaki állapotban van akár baleset is bekövetkezhet. Éppen ezért vannak úgy kialakítva, hogy bizonyos biztonsági előírásnak megfeleljenek.

– Habár a vasúti sínek között nem megengedett az átjárás az illetéktelenek számára, mégis sokakat látni, akik ezt a módszert veszik igénybe. Számos embertől hallottam már jómagam is, hogy a váltóknál vigyázni kell, be ne csípje az ember lábát. Ez lehetséges, vagy csak legenda? Van ilyenre esély?

– A váltók mind kizárólag vasútüzemi területeken vannak, pontosan azért, hogy elkerüljük a baleseteket. Illetéktelenek számára a váltó működése kiszámíthatatlan.

– A váltó állításának két módja van: az egyik, hogy helyszínen állítjuk át, a váltó mellett, a másik pedig, hogy központból állítjuk át őket. Utóbbi esetén senki sem látja, hogy adott pillanatban tartózkodik-e valaki a síneken vagy a váltó közelében, pont ezért nagyon balesetveszélyes. Ha valaki belép a csúcssín és a tősín közé nagyon könnyen megsérülhet.

– Sajnos az a tapasztalatunk, hogy itt Szolnokon nem nagyon szeretik használni a felüljárókat, mind a Széchényi lakótelep mind a Tesco felől, helyette a vágányok között közlekednek, pedig több veszélyforrás is van, ebből csak egyik a váltó kérdés.

– A másik, ami sűrűbben fordul elő, hogy a vonat elé lépnek puszta figyelmetlenségből, a közelmúltban is történt egy ilyen eset, a szajoli oldalon. Plusz, ha a rendőr valakit pályára lépési engedély nélkül talál, komolyan megbüntetheti.

– Mi a helyzet a vonatbemondással?

– Két kategória van itt is. Az egyik a gépi utas tájékoztatás, a másik pedig az élőszavas. Itt Szolnokon, ha hölgy hangot hallunk, az élőszavas bemondás. A gépi bemondásnak is kétféle módja van, az egyik az úgy működik, hogy előre felveszik a szöveget egy hangstúdióban és ezeket juttatják el az állomásokra.

– A másik a TTS verzió, ami most már sok állomáson – például a Keleti Pályaudvaron is – működik. Ennél a modern rendszernél a szövegből a beszéd rögtön egy hangszimulátoron keresztül alakul ki. Ez a BME és Schauer-Hungária Kft. fejlesztésében készült el.

– Maga a bemondás időpontja is változó. Van olyan opció, hogy aki kezeli a rendszert, ő maga vezéreli a bemondást is. A másik verzió, amikor GPS alapú követési rendszeren keresztül kap vezérlést a számítógépes rendszer. Ez a rendszer küldi az adatokat az Elvirára is és a Vonatinfo nevű mobil applikációnkba is.

– Ennek köszönhetően a késéseket is automatikusan kiírja a rendszer, de természetesen ezen esetekben is megvan az emberi beavatkozás lehetősége a bemondásnál.

A beszélgetésünk alatt rájöttem, igazi fanatikus vasutas. Elmondta, hogy vasúttörténeti relikviák gyűjtésével is foglalkozik, ebből tavaly kiállítás is nyílt a szolnoki vasútállomáson. Ez egy komoly, állandóan megtekinthető tárlat.

Bíró Zoltán