Mennyit tud a szolnoki ártézi kutakról? – szavazás

Nem sok olyan embert ismerek, aki úgy van vele, hogy neki aztán teljesen mindegy. Mert az ártézi vizesek ugyan megisszák a csapvizet is (bár nem szívesen), de aki nem szereti az ártézi víz ízét, az nem is issza majd sosem.

Saját példámból indulok ki, mert miután végigkóstoltam a Szolnokon található ártézi kutak vizét, sem pártoltam át, én inkább maradok a csapvíznél.

Na, nem azért, mert szerintem csak az a jó, biztonságos, emberi fogyasztásra alkalmas víz, egyszerűen nem szeretem az ártézi ízét.

A város lakossága ivóvíz céljára a folyó vizét hordta, az ún. tiszai „merigető” helyekről, egészen a tizenkilencedik század végéig. Aztán az életszínvonal és az egészségügy minőségi javulásának, illetve a kútfúrás műszaki fejlődésének köszönhetően Szolnoknak már lehetősége volt olyan ártézi kutakat fúrni, melyek biztonságos ivóvízzel szolgálhattak a lakosság számára.

Így történt, hogy 1894-ben a Kossuth téri, 1895-ben pedig az Eötvös téri kutat is megfúrták. Sajnos azonban a két új kút nem váltotta be a hozzájuk fűződő reményeket, ezért a huszadik század elején inkább felszíni vízműveket telepítettek, a kutas ivóvíz-ellátás tervei pedig dugába dőltek.

Majdnem kilencven évvel később, 1982-ben viszont képviselői és lakossági kezdeményezés hatására végre kiépítették az Eötvös téri, 352,6 méter mély kutat, mely nem azonos a korábban épített elődjével. A pleisztocén eleji, 27 °C-os vize nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű, kevés kalcium és magnézium sóval és kloriddal.

Az új kút után felbuzdulva aztán sorra fúrták a közkifolyós kutakat, mígnem tízre szaporodott a számuk Szolnokon. (2005-ben tizenegyre a Szigligeti Színház oldalában lévő közkifolyóval, a „Czibulás Péter-kúttal” együtt.)

build quizzes

A Tisza Szálló és Gyógyfürdő oldalában elhelyezkedő kút ma a legmélyebb a megyeszékhelyen, hiszen majdnem egy kilométernyire, 948,0 méter mélyre fúrtak le érte, ami 819,7 és 915,4 méter közötti, felső-pannon korú homokrétegekből nyeri az 54 °C-os nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű vizet. A savtúltengésben szenvedőkre van a legjobb hatással, mert a pH-ja 8,3-as értékű.

Két évvel később, 1984-ben készült el a Széchenyi lakótelepi kút, 350,0 méter mélyen. A nagyjából azonos mélységnek köszönhetően, elemzések szerint e kút vizének minősége az Eötvös téri ártézi vízéhez hasonló.

Ezután legközelebb 1989-ben készített a város új kutat, ennek helye pedig a Zagyva-parti Ispán körűt volt. A kút a 680,0 és 699,1 méter közötti, felső-pannon korú homokrétegekből nyeri vizét, ezért a kitermelt víz hőfoka 46 °C, minősége pedig hasonlít a Tisza Szálló vizéhez, csak kicsit kevesebb benne az oldott anyag és a klorid.

1992-ben egyből két kút fúrására került sor Szolnokon, az egyik a Famunkás emlékműnél, a Tószegi úton található, 285,0 méter, a másik pedig a Tallinon, a Puskás Tivadar végén, 346,0 méter mélyre fúrva. Mindkét kútból folyó víz nátrium-hidrogénkarbonátos, kevés kalciummal, 25 és 29 °C-os lágy vizek. A Famunkásnál lévő kút minősége ugyan elmaradt a várakozásoktól, mivel kissé magas az arzén tartalma, de a vízhozama megfelelő.

Ezután tovább folytatták a kutak létesítését Szolnokon, 1994-ben Szandaszőlősön (345,0 méter), 1995-ben a Kertvárosban (417,6 méter, +30 °C, magas oldott anyag, nátrium és a hidrogénkarbonát tartalom, alacsony pH), 1996-ban a Hant úton (Kőrösi úti kút, 320,0 méter), 1997-ben pedig a Pletykafaluban (350,0 méter, kimagaslóan jó vízhozamú) kapott helyet egy-egy újonnan fúrt ártézi kút, melyekkel már a város valamennyi körzetében található közkifolyó.

A Kőrösi úti kút Hant utcai közkifolyóját viszont a határértéket meghaladó arzén tartalma miatt sajnos le kellett zárni.

Minden kút vize más ízű és szagú, hiszen minden az oldott anyagok mennyiségétől és milyenségétől függ. Elképzelhető, hogy valaki a Tisza Szállónál folyó vízre esküszik, mert az Eötvös térinek egyszer mondjuk záptojás szaga volt. És fordítva is így van, teljesen egyéntől és ízléstől függ, kinek melyik ízlik a leginkább.

Ha pedig már ennyit tanultunk Szolnok ártézi vizeiről, nem mehetünk el szó nélkül a 2000. évi tiszai ciánszennyezés, a „Tisza Csernobilja” mellett. A szolnoki Tisza megtisztított vize mérgező volt, ezért az ártézi kutaink ebben a szörnyű katasztrófában nagy segítségünkre voltak.

A kifolyó vízmennyiség ugyan nem elegendő egy város ivóvíz-ellátásához, de a tartalék ivóvízbázis tartalékául tökélesetesn megállták a helyüket.

Borda Zsanett

Forrás: kotivizig.hu