Kitalálja, hogy hívják Verseghy Ferenc leszármazottját? – mert nemrég Szolnokon járt

„Nevem Verseghy Ferenc, 1972. április 13-án születtem Kaposváron, ahol jelenleg is lakom. Édesapám, Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész, apai nagyapám Verseghy Ferenc fogorvos volt és így tovább, legjobb tudomásom szerint egészen intézményük névadójáig visszavezetve az időben” – így kezdődött az a bizonyos levél tíz évvel ezelőtt...

A napokban pedig ifj. Verseghy Ferenc, a könyvtár névadójának leszármazottja személyesen is ellátogatott az intézménybe, mint az Országos Könyvtári Napok és a Verseghy-emlékév egyik vendége.

– Emlékeim szerint a családfánknak a nagyszüleim jártak utána, ők vezették vissza Verseghy Ferencig, így én nem tudok családi legendáriumról beszámolni – jegyezte meg sajnálkozva ifjabb Verseghy Ferenc.

– Nem is ápoltuk a kultuszát családon belül, egyszerűen csak tudatosítva lett bennünk, hogy a leszármazottai vagyunk. Mindez a kezdetekben úgy nyilvánult meg, hogy már kisiskolás koromban is kényes voltam arra, hogy helyesen írják le a nevemet, ne i-vel és ne Vershegynek.

– Később azonban az is tudatosult bennem, hogy ennek a névnek a viselése felelősséggel jár.

– Én egyébként úgy tudom, hogy az egész országban csupán egy tucatnyi Verseghy él, azt azonban biztosan tudom, hogy Verseghy Ferencből mindössze három létezik. Az egyik az édesapám, a másik én vagyok, a harmadikhoz sajnos még nem volt szerencsém, de nagyon szeretném megismerni – árulta el a legifjabb Verseghy Ferenc.

A könyvtár névadóját, aki 260 évvel ezelőtt született, az internet, mint magyar költő, polihisztor, műfordító, irodalomszervező, nyelvész, énekes, hárfás és zeneszerző emlegeti.

Leszármazottja pedig szintén színes egyéniség, hisz életében fontos szerepet játszik a képzőművészet, a színjátszás, a zene és az írás is, miközben egy egészen más hivatást választott magának.

– Állítólag ügyes kezű gyerek voltam, és mivel édesapám fazekas népi iparművész, nem is meglepő, hogy első művészeti ágként nálam a képzőművészet jelent meg. Tehetségesnek gondoltam magam, hisz általános iskolában több megyei és országos rajzversenyen is indultam és többször is benne voltam a legjobb tízben.

– Aztán egyszer egy megmérettetésen összekerültem azzal a fiatalemberrel, aki később Szász Endre képeit hamisította, és akire maga Szász Endre mondta, hogy egy őstehetség. Na, attól kezdve azt gondoltam, hogy én aztán nem tudok rajzolni – emlékezett vissza ifjabb Verseghy Ferenc.

Középiskolában a képzőművészet háttérbe szorult. Helyét a színpad foglalta el, hisz egy olyan középiskolába került, ahol egy országos szinten elismert diákszínpad működött, mely azonban többet jelentett számára, mint egyszerű színjátszást.

– Abban az időben a kaposvári Csiky Gergely Színház az ország egyik legjobb színházának számított, és mivel a színművészetin akartam továbbtanulni, egy ismerősnek köszönhetően elértem, hogy a teátrum egyik színésze meghallgasson engem.

– Amikor azonban beléptem a szobába, szembe találtam magam Jordán Tamással, aki csak ennyit mondott: Szevasz, mondj nekem egy verset! Na, én akkor már tudtam, hogy belőlem nem lesz színész, mert hiába nem voltak gondjaim a szerepléssel, akkor köpni-nyelni nem tudtam.

– Így a színművészeti ugrott, és teljesen más irányba mentem tovább, hajózási főiskolára – idézte fel élete egyik meghatározó élményét Verseghy leszármazottja.

Az iskolát azonban nem végezte el, de sok-sok évvel később, 2006-ban valahogy mégis visszatért a hajózáshoz, hisz a Balatoni Vízirendészetre került, ahol jelenleg is dolgozik. Azért választotta a rendőri pályát, hogy másokon segíthessen, a „magyar tenger” pedig élete egyik meghatározó helyszíne, hisz anyai nagyszülei balatoni nyaralójának hála, a fél gyerekkorát ott töltötte.

Az ifjabb Verseghy Ferenc életéből a zene sem hiányozhatott. A gitárra esett a választása, azonban mindent autodidakta módon tanult meg és sokáig saját hangszere sem volt. A barátai segítették ki egy-egy kölcsöngitárral, hogy tudjon játszani, gyakorolni.

– Rendkívül érdekelt a gitár kialakítása, története, a felépítése, a sokrétűsége is, és abban a szerencsében van részem, hogy személyesen ismerem Muszty Beát és Dobay Andrást, akik annak a Gitáriskola című könyvnek a szerzői, melyből több generáció tanult meg játszani a hangszeren.

– Mindezek hatására létrehoztam az első internetes és ingyenes magyar Gitárlexikont, mely nem oktató célú, hanem ismeretterjesztő, és az elmúlt három évben több mint tizennyolcezren látogatták meg – mesélt életének egy másik szeletéről Verseghy Ferenc.

Mindezek mellett persze még az írás is jelen volt az életében, de mint mondja, a kezdeti időszak csak próbálkozás volt, hisz Verseghy leszármazottjaként mást vár el magától az írásban is.

2007-ben azonban az a megtiszteltetés érte, hogy a Há-rom című novelláját beválogatták a Kaposi Kiskönyvtár sorozat 30. kötetébe és a „Nem sokaság...” Somogyi írók antológiája II. címen megjelenő kiadványba.

Ez volt egyébként az első komoly elismerése, mely újabb lendületet adott neki az íráshoz.

Ekkor küldte azt a bizonyos levelet a Verseghy Ferenc Könyvtárnak a novellájával egyetemben, és a kis piros kötetet az intézmény azóta is kincsként őrzi.

A következő jelentősebb siker öt évvel később érkezett el, amikor A kis herceg a Balatonon című novellájával második helyezést ért el egy, a Balatonnal kapcsolatban kiírt novellapályázaton.

– Ez volt az első olyan írásom, melynél abban a pillanatban, hogy ihletet kaptam, egy ültömben majdnem a teljes novellát meg is írtam. Ez azért érdekes, mert hajnal öt órakor egy buszmegállóban történt mindez, éppen munkába tartottam, szóval, a körülmények messze nem voltak ideálisak.

– Akkor azonban úgy éreztem, hogy ha nem írom le azonnal, később már nem tudnám ugyanúgy megírni. Így született meg a Kis herceg a Balatonon. Azóta tudom, hogy az első gondolatok is fontosak lehetnek, ezért mindig van nálam egy jegyzetfüzet és toll, hogy bárhol, bármikor papírra tudjam vetni az eszembe ötlő gondolatokat.

– Megesett, hogy éjszaka, félálomban írtam le őket – mesélte.

A mai világban már kissé furcsaságnak számít, hogy Verseghy Ferenc először tollal írja meg a műveit, és csak utána számítógépen.

– Ennek az az oka, hogy másképp viszem át a gondolataimat, hogyha tollal írok, mint hogyha gépelek, de valószínűleg a képzőművészet is szerepet játszik benne.

Persze, nekem is használnom kell a számítógépet, például a rendőrségen, amikor a jelentéseket írom, de én még mechanikus írógépen tanultam gépelni, éppen ezért évente egy billentyűzetet „szét is verek”. Szokták is mondani, hogy ha gépelek, nem lehet mellettem aludni – tette hozzá nevetve, majd azt is elárulta, hogy a papír és a toll minőségére viszont rendkívül kényes.

„Nem olyan vad dolgokra kell gondolni, hogy például hupilila színnel írok vagy Bretagne-ból hozzák nekem a tintát.”

– Nincsenek speciális igényeim, kék golyóstollal írok, de fontos, hogy ne pacázzon és könnyedén, folyamatosan lehessen vele írni. A papírnál pedig ugyanez a szempont – magyarázta Verseghy Ferenc, aki jelenleg több-kevesebb rendszerességgel ír, főként prózákat, amelyekben a mindennapi életének minden szelete tetten érhető.

A víz pedig, melyhez erős érzelmek kötik, szintén több írásában is megjelenik.

Továbbviszik Verseghy nevét

Ifjabb Verseghy Ferenc huszonegy éve él házasságban feleségével, Anikóval. Lányuk, Evelin Hanna tizennyolc évesen a magyar mellett két nyelven beszél felsőfokú szinten, és édesapjához hasonlóan, zenél és ír.

– Evelin nyolcadik osztályban az országos német nyelvi versenyen bekerült az ország húsz legjobb németese közé. A döntőt a szolnoki II. Rákóczi Ferenc általános iskolában rendezték meg, így először látogathattunk el a megyeszékhelyre, ahol felkerestük a családunk őséhez köthető helyszíneket is.

– A könyvtárat, a gimnáziumot és a Verseghy-parkot, de tiszteletünket tettük a temetőben található Verseghy-emlékműnél is.

– Idén júliusban pedig újra ellátogattunk a városba, hisz részt vettünk a Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban – beszélt a Szolnokon tett látogatásairól ifjabb Verseghy Ferenc, akit büszkeséggel tölt el, hogy ezt a nevet viselheti, azonban szerinte ez nem érdem, hanem felelősség.

A lánya, Evelin révén pedig feltétlenül továbbviszik majd a Verseghy nevet.

Czakó Nóra