Egy hétköznapi családapa, aki kisemmizve, a rendszer ellenségeként is kiállt a szabadság mellett

Ujvári László (1919–1996) ezen szófordulata már-már szállóige a derzsi Ujvári családban, de a tiszafüredi események kapcsán is. Optimista kijelentés ez, de valójában minden képzeletet meghaladó szenvedést és keserűséget hordoz magában.

Egy hétköznapi ember, aki családjával a kommunista rendszer áldozatává válik Tiszaderzsen. Őket is utoléri az államosítás szörnyűsége, amiért eddig dolgoztak, egyik napról a másikra válik a múlt részévé. A kisemmizett kétgyermekes családapa a közeli nagyközségben, Tiszafüreden keresi a boldogulást.

Így érkezik el 1956 októbere, mindenhol végigsöpör a változás előszele. Először a forradalom helyi és budapesti eseményeinek sűrűjében, majd a bíróság előtt találja magát, elsőrendű vádlottként.

Kisemmizve, a rendszer ellenségeként. Ez a kijelentés mindent elárul arról a légkörről, mely 1956 október-novembere után emberek tízezreit és családok ezreit nyomasztotta. Családja kisemmizése és megbillogozása, ellehetetlenítése után hiába próbált megfelelni a rendszer támasztotta követelményeknek, hiába próbált meg beilleszkedni, észrevétlenné válni. „Kulák” és „Osztályidegen”.

Ez a két szó ott volt mindenhol. Ez jelentette a korlátot, a falat, melyet a kommunista rendszer húzott fel Ujvári László és családja köré.

A forradalom helyi színpadán cselekvésre szánta el magát: a tiszafüredi forradalmi gyűlésen társaival hangadóként álltak a tömeg élére, nem engedve, hogy elvegyék tőlük a szabadság reményét. Ledöntötték a szovjet obeliszket, majd Budapestre mentek, ahol kapcsolatai révén anyagilag támogatta a forradalmi fegyveres erők szükségleteinek előteremtését.

Verések, koncepciós vádak, teljes ellehetetlenítés és börtön várt rá. Családja széthullott, felesége belebetegedett, gyermekei hátrányból indultak. Pedig csak megérezte a szabadság előszelét.

A szeme előtt lebegett a családi becsület és jogos tulajdon visszaszerzése, gyermekei jövőjének biztosítása. Ehelyett a börtön sötétjében, pufajkások ökölcsapásaitól kísérve csak egy kérdést kapott: „Most mondd! Mi bajod a kommunistákkal?”

U. L.