Ódon tárgyak másolatait alkotja meg a kovács

– Jelenleg az államigazgatásban dolgozom, a kovácsmesterség egy munkahelyváltás során „talált rám” – kezdte a tetétleni kovács, aki csupán néhány éve izzítja a vasat Pest megye déli szegletének legkisebb falujában.

– Eredeti szakmám szerint gépész vagyok, s korábban semmilyen kapcsolatom sem volt a kovácsmesterséggel, szüleim sem foglalkoztak soha vasmunkákkal, így nem mondhatnám, hogy tőlük örököltem volna ezt a hivatást – taglalta, majd pazar darabjai közül a legkülönlegesebbről is szót ejtett.

– „Ő” itt az első saját munkám… – emelt fel egy kardot, melynek történetébe is beavatott.

– Éppen egy sorozatot néztünk a feleségemmel, mely a skót harcokról szólt, s közben az jutott eszembe, én is készíthetnék egy olyan fegyvert, amelyet a képernyőn láttunk – mesélte a férfi, aki mint mondta, rendkívül kezdetleges eszközökkel látott neki megalkotni a régi kardot.

„Azóta sokan akarták már megvenni vagy elkérni a fegyvert, de senkinek sem adtam oda”

– Hiszen az első darab mindig is kivételes emlék marad – nosztalgiázott, s elárulta, népszerű munkáival a fiatalok történelmi neveléséhez is igyekszik hozzájárulni.

– Középkori felszerelésektől a dísztárgyakig szinte mindent el tudok készíteni, mi több, egy múzeummal is van közös projektem. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a gyerekek tapintható történelmi tudás birtokában legyenek.

– Ennek érdekében pedig több régészeti lelet másolatát korhű módon kovácsolom le, így például fokost vagy kardokat is.

– A cél, hogy testközelből érezhessék ezek a fiatalok, milyenek is voltak az évszázadokkal ezelőtti eszközök és fegyverek – avatott be műhelyének kulisszáiba a mester, aki megformálta már régi korok karpereceit és ruhakapcsoló tűit is.

– Sajnos, kevesen foglalkozunk már a kovács szakma ezen területével, hiszen országszerte mintegy ötvenen vagyunk – sajnálkozott, majd hozzáfűzte, rendkívül büszke feleségére, hiszen nemrégiben tűzzománc-készítőként ő is a ritka szakmák képviselőinek útjára lépett.

Internetről tanult

– Korábban szimpatizáltam már az üvegművészettel, de végül a férjem ötlete volt, hogy próbálkozzam meg a tűzzománccal… – mondta Weigel Mónika.

– Internetes videókból, könyvekből és a saját hibáimból gyűjtöttem a szakmához kötődő legfontosabb tudnivalókat – mutatta a kézzel készített ékszereit a hölgy, aki elmondta, örül, hogy párjával amolyan hobbikézműves család módjára hasznos szabadidős elfoglaltságnak hódolhatnak, és környezetüket is ékesíthetik a különleges vasremekek.

Hartai Gergely