2017.10.12. 07:00
Karcagi szemszögből a világháborúról
Amikor a városháza előtt felújították az I. világháborús emlékművet, akkor derült ki, hogy találatot kapott az egyik alakja.
Dr. Pintér Zoltán Árpád régi fotókat is felkutatott
Fotó: Daróczi Erzsébet
Dr. Pintér Zoltán, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium tanára, várostörténeti kutató azt valószínűsítette, hogy 1944 októberében, amikor intenzív harcok zajlottak Karcagon, akkor érte találat a szobrot.
A szakembernek most jelent meg A háború ködében – A hátország erőfeszítései az első és második világháborús Karcagon alcímmel a témában kötete, melyet pénteken, a városházán mutatnak be.
– A gimnáziumi tanítás mellett aktív kutatásokat is végzek szülővárosom modern kori történelméről. Számos szakcikk mellett önálló kiadványként eddig két kötetem volt.
– Éveken át a két világháború hátországában történteket kutattam karcagi szemszögből, ezen eredmények olvashatók a most megjelent könyvemben – árulja el a szerző, aki arra törekedett, hogy szülővárosa lakosságának háborús létállapotát a lehető legteljesebb mértékben feltárja.
A háborút a karcagiak életén keresztül sokszínűen mutatja be, részletesen vizsgálja a politikai változások helyi közösségre gyakorolt hatásait, a korabeli helyi közélet és hitélet változásait.
A város háborúk alatti anyagi és emberi veszteségeinek bemutatását részletesen elemzi, és a Karcag környéki második világháborús harci cselekményeket is pontosan leírja. A két világháború közötti város történetet éppúgy megismerhetjük általa, mint az azt irányító és meghatározó személyiségek munkásságát.
Fotós: Daróczi Erzsébet
– A kötetben hőstettekről is írok, például arról, hogy dr. Rimaszombati Imre karcagi jogászt az I. világháború olasz frontján véghez vitt páratlan hőstettéért személyesen az utolsó magyar király, IV. Károly tüntette ki, vagy arról, hogy 29 évesen került pozícióba a legfiatalabb karcagi polgármester: 1936 decemberében a város élére dr. Sánta Miklós lépett, aki a II. világháborús szerepvállalásunk válságos évei alatt irányította a várost.
– Arról is írok, hány idegen hadsereg szállta meg a várost 1914–1945 között. 1919 áprilisában román megszállás volt közel egy évig, 1920. március 3-ig, amikor a városba bevonult a Nemzeti Hadsereg.
– Ezen időszak véres és fosztogatásokkal teli eseményeit tételesen tárgyalom. 1944. március 19-e után a város német parancsnokot kap, de tényleges katonai megszállás 1944. október 9-én történik: először egy napig szovjet, aztán két napig német, végül ismét szovjet kézre kerül a város – sorolja a szerző.
Daróczi Erzsébet
