2017.09.02. 12:25
Úgy tűnik, hogy a kistelepüléseken élők ingázása sajnos folytatódni fog
Az Új Néplapban, augusztus 10-én megjelent A kistelepülésekről ingáznak a legtöbben térségünkben című cikkükben arról tudósítanak, hogy sokan járnak át nap mint nap egy másik településre, hogy dolgozhassanak.
Ez a jelenség nem új keletű, legalább a kétezres évek elejére tehető, hogy ezt észlelték és úgy gondolom, a tendencia folytatódni fog. A negyven év alatti munkavállaló ugyanis vagy ingázik, vagy a munkahelyéhez közel telepedik le.
Az önkormányzatnál mindössze egy huszonhat éves állandó munkavállaló, traktoros van. A többi dolgozó negyvenévesnél idősebb, a szakmunkások zöme pedig ötven év feletti. Csak a közmunkások között találkozhatunk harminchoz közeliekkel.
Aki teheti, az hajnalban, a négy órától közlekedő mikrobuszokkal más városokba utazik dolgozni. Városunkban több mint hatvan betöltetlen állás van, amit külföldi tulajdonosok ajánlanak.
A bérezés nettó hatvanezer forint. Lehet, sőt néha kell is nyolc óránál többet dolgozni, valamint szombaton és vasárnap is felvenni a munkát. Ha a megrendelés kevés, akkor pedig előbb küldik haza a munkavállalót.
Erre az időre persze bér nem jár. Természetes, hogy aki teheti, ingázik. Egyes térségekben jelentéktelen számú munkaerő próbálkozik otthon állandó munkával.
Ha ezeken a településeken a helyi születésű diplomásokat nézzük, megdöbbenünk. Egy munkacsoport tagjaként ugyanis 1992-ben azt találtuk, hogy a diplomások 98 százaléka, az érettségizettek ötven százaléka vándorol el a térségből. Csak érdekességként írom. A helyükbe jövőket „gyüttmentnek” (sic!) hívják.
Amennyiben a térség lakóinak átlagéletkorát (58 év), a rosszindulatú daganatos megbetegedések összlakossághoz viszonyított százalékát, de abszolút értékét nézzük, akkor is lehangoló állapotot találunk.
Ha pedig az alkoholizmust, a kezelt alkoholbetegeket vizsgáljuk, akkor azt tanácsolom, hogy inkább a káros szenvedélyektől menteseket számoljuk, az csak pár percet vesz igénybe.
Nem írtam az idegbetegségekről, lelkibetegségekről. Erről Szolnokon egy pszichiáter főorvos tud hiteles adatokkal szolgálni, de az is elég lehet, ha hétköznap reggel 7 és 11 óra között megtekintjük a Szolnoki Hetényi Géza Kórház Rendelőintézetének pszichiátriai váróját. Sok beteg fordul meg ott.
Magam sem hittem a szememnek és a fülemnek, amikor például arra kértek, hogy háromévesnél fiatalabb gyerekeket szállítsak kórházi pszichiátriai kezelésre, depresszióval.
Hogy mindezt miért írtam le? A munka, a rendszeres munkavégzés karbantartja a testet és a lelket. Ha kérik, ezt a pszichiáterek is elmondják.
Tóbiás Ferenc,
Martfű
