Nehéz és bizonytalan volt a helyzet, de úgy tűnik, sikerült talpraállítani Jászladányt

– Nem mindennapi dolog volt, ahogyan értesültem a díj elnyeréséről – emlékezett vissza Bertalanné Drávucz Katalin.

– Országgyűlési képviselőnk, Pócs János a nagyközségünkben rendezett XXIII. Jász Világtalálkozó­ díszünnepségén, több száz ember előtt jelentette be a közgyűlés döntését.

– Amikor megköszönte eddigi munkámat, szólt családomról, illetve arról is, hogy hat gyermeket nevelve veszünk részt férjemmel a település közéletében.

– A decemberben már kétéves ikreink születése óta tipikus „sírós anyukává váltam”, a díszünnepség idejére pedig már legördült a vállamról a találkozó előkészítésével járó feszültség terhe is, úgyhogy ezt a helyzetet nem bírtam ki könnyek nélkül.

– Nagyon örültem az elismerésnek, de nem gondolom, hogy polgármesterként különleges az, amit Jászladányon teszek, hiszen minden polgármester szívvel-lélekkel dolgozik településéért a Jászságban. Nem hiszem, hogy jobban megérdemeltem a díjat, mint bármelyikük.

– Milyen nehézségeket kellett a településen leküzdeniük az elmúlt években?

– „Zűrös időszakot” éltek át a jászladányiak sok éven át. Emlékezetes, hogy az alapítványi iskola körüli problémák, a szegregációról ­szóló viták országos fórumokat is megjártak.

„Eljött egy pillanat, amikor nagyon sokan azt éreztük, hogy kezd öncélúvá válni a történet, és nem haladnak előre a dolgok, megrekedt a település.”

– A legnagyobb eredménynek éppen azt tartom, hogy az akkor létező ellentéteken sikerült túllépnünk, és immár nyugalom van a településen. Az emberségre, az emberközelisége, a problémamegoldásra sikerült koncentrálni.

– Úgy érzi, minden rendben van a településen?

– Természetesen nem, ha mindennel elégedett volnék, akkor mit csinálnék holnap, miért jönnék be dolgozni? Most is érkeznek panaszok, most is felróják az emberek, ha valamivel nincsenek megelégedve. Ugyanakkor igyekszünk minden lakossági kérést, bejelentést, panaszt azonnal kezelni.

– A kezdet az nagyon nehéz és bizonytalan volt. Sokszor volt az az érzésem, hogy nem lehet talpra állítani a nagyközséget, de nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzat dolgozói is támogatják elképzeléseinket.

„Mert lehet bármilyen jó ötlete, kezdeményezése egy polgármesternek, ha nem megfelelő emberek vannak körülötte az intézményekben, akkor az elképzelésekből semmi nem válik valóra.”

– Szerintem körülöttem most minden területen – legyen szó közfoglalkoztatott munkatársunkról, közalkalmazott, vagy köztisztviselő dolgozónkról – a megfelelő emberek vannak.

– A napi munka mellet hogyan jut idő a családra, a hat gyermek nevelése?

– Férjemmel 2008 óta élünk együtt, és mindketten nagy szeretettel fogadtuk az első házasságainkból született gyermekeket, és abban is biztosak voltunk, hogy közös gyermekeket is szeretnénk.

– Időközben férjem, Bertalan ­László a helyi polgárőrség vezetője lett, 2014-től pedig önkormányzati képviselőként is segíti munkámat. Közös gyermekeink 2015-ben születtek, decemberben lesznek kétévesek.

„Az ikrek beleszülettek abba, hogy anya a polgármester, apa pedig polgárőr parancsnok és önkormányzati képviselő.”

Lehet, hogy számukra majd az lesz a furcsa, amikor ez nem lesz így. A nagyok pedig elfogadták a helyzetet, mindig számíthatunk rájuk, megkapjuk tőlük a segítséget.

– Kap pozitív visszajelzéseket a lakosságtól?

– Szerencsére igen. Nagyon jó, amikor elismerik a munkámat, és itt nem a megyei díjra gondolok, inkább arra, amikor valaki nehéz helyzetbe került és sikerül segíteni rajta, vagy problémájára – közösen a testülettel – megoldást találunk, és megköszöni munkánkat. Az ilyen pillanatok nagyon sok erőt adnak a továbbiakhoz.

Banka Csaba