Ivóvízminőség-javítás: hiába tiszta a víz, ha a csövek többsége azbesztből készült

Végre befejeződött a Tiszazugi Ivóvízminőség-javító program. Az egész – nehézkesen zajló – programra a települések az unió pénzét költötték: 3,3 milliárd forintot. Nem kevés összeg.

Azt hihetnénk, ennyi pénz ráfordítása után évtizedekig egészséges ivóvizet fogyasztanak majd a környéken élők.

A kép azonban árnyaltabb...

Mert bár maga a víz valóban megfelel az unió előírásainak, az sok tíz éves vezetékeken keresztül jut el az otthonokba.

Azokon a vezetékeken, melyek nagy többsége azbesztből készült.

Ezeket ugyanis a beruházás során nem cserélték ki, igaz, a támogatási összeg néhány százalékát erre lehetett (volna) használni.

Csakhogy ennél fontosabb és sürgetőbb korszerűsítéseket kellett elvégezni e pénzből.

– Vízvezetékeink hatvanévesek – mondja Molnár Bálint, a gesztortelepülés Öcsöd polgármestere, a társulás elnöke.

– A csövek mindenféle vizet kaptak már, egynémely szakaszon komolyabb lerakódások lehetnek. Valóban célszerűbb lett volna kicserélni az elöregedett csöveket – állítja a településvezető, hozzátéve, az ivóvízcsövek az önkormányzatok tulajdonában vannak.

Ha tehát a jövőben modern, műanyag vezetékekre vágynak, bizony, a településeknek kell(ene) mélyen a zsebükbe nyúlniuk.

A Tiszazugban gyakorlatilag mindenhol ezek az öreg azbesztcsövek vannak lefektetve. Tudvalévő, hogy a XX. század végére közel 3000 azbesztet tartalmazó termék született és az élet számos területén jelent meg ez az anyag, melyről fokozatosan derült ki rákkeltő hatása.

– Nem ugyanaz azonban a helyzet egy azbesztpala és egy azbesztcementcső esetében – figyelmeztet Kómár Mariann szakértőnk a Levegő Munkacsoport, azbesztről írt tanulmányára utalva, melyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából készítettek.

– Elmagyarázza, az úgynevezett szórt azbeszt a legveszélyesebb – ilyenből készült például a tetőfedő anyagok egy része. Ez a termék hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a levegőbe, majd a tüdőbe kerülhetnek.

– Az azbesztcement viszont az egészségre lényegesen kevésbé kockázatos. A cementben megkötött, jóval kevesebb azbesztrostot tartalmazó termékből a veszélyt jelentő szálak csak az anyag szétmorzsolásakor kerülnek ki a levegőbe.

Érdeklődésünkre kiderül, hazánk vízvezeték-csöveinek fele – statisztikai adatok alapján – még mindig azbesztcementes technológiájú, azaz a Tiszazug nincsen egyedül a problémájával.

Bár folyamatosan cserélik a régieket, de igen lassan: leginkább csak egy-egy csőtöréskor. Ilyenkor úgynevezett KPE műanyag vezetéket helyeznek le.

A közösségi oldalakon a lakosok nem hagyják szó nélkül a furcsa helyzetet: Benjámin arról írt, Öcsödön évről évre egyre több csőtörés történik. Idén nyáron egy héten többször is javítani kellett a vezetéket ugyanazon a helyen.

Szerinte a gerincvezetékek lassan végleg megadják magukat, érthetetlen, hogy egy ilyen volumenű beruházásnál a csőcserékre miért nem jutott pénz.

A tiszaföldvári Nagyné Erika a büdös és zavaros vízről panaszkodott a társulás elnökének.

– Várható volt, hogy a tisztítóművekből kapott ivóvíz színe, szaga és élvezeti értéke megváltozik, és ezt a lakosság joggal szóvá is teszi – reagál a felvetésre Molnár Bálint.

– Ez a változás nem azt jelenti, hogy az ivóvíz minősége nem felel meg az uniós szabványoknak. A víz minőségét a szolgáltatók és az érintett hatóságok folyamatosan ellenőrzik.

A szakemberek szerint a zavarosság nagyon gyakran előfordul akkor, amikor egy vízmű másik technológiára áll át. A régi víz ugyanis évek alatt filmréteget vont az azbesztcsövek belső felületére.

Az „új”, megváltozott kémiai tartalmú víz esetében az oldott anyag kicsapódik, emiatt sárgássá-barnássá változhat a víz színe.

Az pedig különösen érdekes, hogy az arzénnek (főleg ezt kellett uniós határérték alá csökkenteni) kellemes, enyhén édeskés íze van, melyet szerettek a fogyasztók. Az új, megváltozott ízű víz ezért sokaknál szubjektív „nemtetszést” váltott ki.

– A program megvalósítása után a térség egészséges és biztonságos ivóvízellátása 20–30 évig biztosítva lesz. De hogy mikor lehetnek új, korszerű és egészségre teljesen ártalmatlan csöveink, azt egyelőre nem tudjuk – tárja szét a karját Molnár Bálint.

Többször késtek

Nyolcéves munka után fejeződött be a tiszazugi ivóvízminőség-javító program. Az erre alakult társulás elnöke kétszer is határidő-hosszabbítást kért a befejezésre az irányító hatóságtól, a beruházást számos körülmény nehezítette.

A többszöri késés miatt szabálytalansági eljárást indítottak a társulás ellen. Komolyan megkönnyebbült mindenki, amikor az utolsó akadály is elhárult: az utolsó „bástya”, Tiszaföldvár is megkapta a vízjogi engedélyt.

Joó Zsuzsa