A MÁV kórház évtizedes küzdelmei

Életutak ­fehér köpenyben – ezt a címet viseli a kötet, amely azonban nemcsak az intézetben dolgozók, de az egész kórház életét végigkíséri ötven esztendőn keresztül. A Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézetet 1967-ben adták át, jórészt vasutas munkavál­lalók téglajegyeiből épült.

Abban az időben a szolnoki intézmény az ország egyik legmodernebb kórházának számított, nagyon korszerű felszereltséggel és szakemberekkel. Később egyre nehezebb feltételek és körülmények között zajlott a betegellátás, végül azonban mozgásszervi profilú intézményként sikerült helyet találni a palettán.

– Egyfajta belső indíttatásból szántam rá magam az írásra – tudtuk meg dr. Nagy Imrétől, aki igazi polihisztornak számít szétforgácsolódó világunkban, hiszen egyszerre elismert fül-orr-gégész szakorvos, neves sportoló és jó tollú író.

„Aki ebben a kórházban töltötte, tölti az élete túlnyomó részét, egy nagy család részévé válik.”

– Ennek a családnak a története ez az írás, amely nemcsak a legfontosabb történéseket idézi fel, születéstől a többszöri „majdnem megszűnésen” át a jelenlegi helyzetig, hanem a kórházhoz kötődő emberek visszaemlékezései is helyet kaptak benne. A legfontosabb, ami vezérelt, a tisztelet és az emlékezés volt a könyv írásakor.

Bár dr. Nagy Imre végül a természettudományokat válasz­totta, amikor dönteni kellett a hivatásról, az irodalom mindig is közel állt a szívéhez.

– Egykori gimnáziumi tanárom szerettette meg velem az irodalmat, s az affinitásom az elmúlt évtizedek során is megmaradt – mesélte.

– Ráadásul nagyon szeretek a régi emlékek között „kutakodni”, így igazán testhezálló feladatnak számított ez a könyv. ­Közel másfél éves munkám van benne, s ez idő alatt igen sokan biztattak. Érdeklődtek, hogyan lehet majd hozzájutni, jelezték, hogy mindenképpen szeretnének majd belőle egy példányt.

A hang napja

Alig készült el a jubileumi­ kiadvánnyal dr. Nagy Imre, ­máris újabb, gyógyításon­ túli tevékenységre készül. A következő esztendőben ugyanis Szolnokon elsőként szeretné­ megrendezni­ a hang napját, melyet április 16-án tartanak.

A kezdeményezés még 1999-re nyúlik­ vissza, s a világnap célja, hogy bemutassa,­ milyen jelentőséggel bír a beszédhang a mindennapi életben, művészetekben, biológiában.

A szakmai előadások mellett művészeti ágak bemutatkozását, neves előadók fellépését­ tervezi, így igazán méltóképpen emlékezhetünk majd meg erről a jeles napról.

Szilvási Zsuzsa