Kovács Sándor harmadjára nyerte el a Csárdakonyha Fejedelme címet­

A fertődi kastélynál, főúri környezetben rendezett gasztrofesztiválon idén is nagy sikert arattak a kevi finomságok.

– Minden évben részt veszek a fertődi főzőversenyen, ennek éppen most van ötödik éve – mesélte élményeit Kovács Sándor, aki másodmagával érkezett a barokk kor gasztrokultúráját is népszerűsítő eseményre.

– A fesztiválra feleségem, Terike­ is rendre elkísér, aki velem együtt nagyon örül, hogy újra itt lehet – adott hangot örömének a „kevi juhász”, aki komoly tapasztalatokkal rendelkezik már a főzőversenyekről.

– Eddig kétszer sikerült már elnyernem a kupát, ha harmadjára is menni fog, akkor végleg az enyém lesz a vándorserleg – bizakodott Sándor a nap elején, majd pillantását a halkan fortyogó ínyencségek irányába vetette. Nem véletlenül, hiszen ottjártunkkor számos érdeklődő ízlelőbimbóját csábították el a túrkevei ínyencségek illatai.

– Amott, a nagy kondérban birkapörkölt, mellettem pedig tárkonyos vaddisznóleves fő, de készül már a töltött káposzta is – magyarázta vendégeinek.

Sándor és felesége nem csupán a térségünkre jellemző ízeket mutatták meg a nagyközönségnek és persze a zsűrinek: népies öltözékük ugyanis üde színfolt volt a barokk ruhák miliőjében.

– Egy fekete-fehér juhászöltözetet hoztam el erre az alkalomra, de Terike is népi ruhát öltött – mutatott a füstös finomságok körül sürgölődő nejére, aki nem véletlenül forgatta szorgosabban a fakanalat.

– Délután öt órakor dől el, ki nyeri a főzőversenyt – sóhajtott fel Sándor. Mint megtudtuk, a juhász és párja nem csupán Fertődön főzik az észak-alföldi finomságokat, országszerte szívesen látogatnak el a különféle gasztronómiai eseményekre.

– A korhű barokk ruhák, a közelben álló csodás kastély, és hogy különböző tájegységekből kóstolhatunk meg ételeket, sajátos hangulatot adnak az egész eseménynek – vette át a szót egy környékbeli érdeklődő, aki első alkalommal látogatott el a fesztiválra.

– Ha a három túrkevei bográcsos étel közül kellene választanom, én biztosan a vaddisznólevest kóstolnám meg – tette hozzá a fiatal hölgy.

Úgy tűnik, a ­jászkunsági ételek az Esterházy-­kastély kertjének „előszobájában” is nagy sikert arattak, s ki tudja, talán jövőre is megyei ízekkel kápráztatja el a barokk fesztivált feleségével a kevi juhász, aki a nap végeztével­ harmadjára nyerte el a Csárdakonyha Fejedelme címet­.

Nagyapja Szathmáry gróf juhásza volt

– Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt, az édesanyám is szakmabeli – tudtuk meg Kovács Sándortól, aki civilben az utolsó igazi túrkevei juhász.

– Itt a városban akadnak, akik az utolsó mohikán néven is emlegetnek, hiszen páran foglalkoznak még juhokkal, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van. Nagyapám Szathmáry gróf juhásza volt. Tavasszal elindult a nyájjal a Tisza-parton fel északra, egészen az orosz határig.

– Amikor érezte, hogy „félidő” van, hazaindult, hogy őszre otthon legyen – számolt be. – Mindennap mentünk, illett már napfelkeltekor odaérni. Egész nap a szabad levegőn tartózkodtunk napnyugtáig. Régen a juhásznak nem kellett óra, hogy tudja, hol jár az idő.

Hartai G. – Szilvási Zs.