Izgalmas és érdekes volt a kunhegyesi fogathajtás

A rekkenő hőség sem tartotta vissza az érdeklődőket. Közel húsz fogat mérte össze tudását.

Kétfordulós akadályhajtás és ebéd várta a kilátogatókat, a program már reggel elkezdődött. A város polgármestere, Szabó András köszöntőjében úgy fogalmazott:

– Ha augusztus, akkor fogathajtó verseny Kunhegyesen, ez városunk egyik legrangosabb rendezvénye.

A városvezető tolmácsolta Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter gondolatait. A térség országgyűlési képviselője levelében kiemelte: a kunhegyesi fogathajtó verseny az egyik legjellemzőbb magyar karakter, a nomád pusztai tartás őrzője. Ez a történelmi karakter Magyarország ismertetőjegye a nagyvilágban.

– A fogathajtás talán a legkifinomultabb, ugyanakkor az egyik legdrágább, leginkább embert próbáló sportág. Tiszteletet érdemelnek a fogathajtó verseny résztvevői – írta Dr. Fazekas Sándor.

A Jász-Nagykun- Szolnok megyei bajnokság minősítő versenyén CAN-C (regisztrált, licences) és CAN-D (szabadidős) kategóriában egyes és kettes fogatok, valamint póni kettesfogatok álltak rajthoz.

A nevezett tizenkilenc fogat között ott voltak a szervező, Kunhegyesi Lovassport Egyesület versenyzői is, de érkeztek fogatok Besenyőtelekről, Szolnokról, Tiszaföldvárról és Jászberényből is.

Délelőtt a pályabejárást és megnyitót követően az akadályhajtás első, majd ebéd után a második köre következett. A licencel rendelkező regisztrált versenyzők között (CAN-C), első helyen végzett a besenyőtelki Csintalan Imre.

A szabadidős kategóriában (CAN-D) Nagy Zoltán bizonyult a legjobbnak, Kunhegyesről. Ugyanebben a kategóriában, az egyesek között a tiszaföldvári induló, Szabó Evelin végzett az első helyen.

A jó hangulatot és lelkes szurkolást a hőség sem tudta elrontani, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt asátrak árnyékán szorítottak kedvencük és ismerősük sikeréért.

– Nagyon jó program ez, a kínzó meleg ellenére is. Bár az ember nem érzi magát jól, ha folyton szakad róla a víz, de a verseny érdekel, az unokák pedig nagyon szeretik a lovakat. Volt alkalmunk megnézni és megsimogatni is őket – vázolta lapunknak az egyik, unokáit pesztráló nagyapa.

Szembetűnő volt, hogy az eseményen sok gyermek és család fordult meg, a helyiek pedig lelkesen buzdították a kunhegyesi versenyzőket.

Ujvári László