Aggódnak, hogy eliszaposodik a tó

– A gondos munkának köszönhetően a halak kellő oxigénhez jutottak, így nem volt halpusztulás – tudtuk meg Kalocsai Lászlótól, a Nagykun Horgász Egyesület elnökétől.

– Már gyerekkoromban is jártam horgászni a téglagyári tóhoz, lassan hatvan éve vitt ki először édesapám az I-es csatorna mellé is, a volt laktanya mögötti területre. Akkor még rengeteg víz, csatorna volt a városban a Marsi-tótól a Sistakig, a Kistéglagyár, a Malomtó, a 4-es melletti három tó, s a vasút melletti.

– A téglagyári tóban régebben volt sok sügér, angolna is – mondja az elnök, aki szerint a meleg mellett a tóba visszajáró vidra is pusztítja a halat, de van a tóban teknősbéka is.

– Épp valamelyik nap, amikor jöttem ki az unokákkal, akkor mászott át előttünk egy hatalmas teknősbéka az úton. Harcsatelepítés utoljára egyébként még a hatvanas évek végén volt, de azóta is van a tóban a szaporulata, az 50–60 kilós harcsák több mint 20 évesek.

– A téglagyári három horgásztó a karcagi önkormányzat tulajdona, az egyesületünk ebből a nagy tavat használatba kapta – sorolja Kalocsai László, aki szerint legnagyobb gondjuk a horgásztó vízutánpótlása.

– Már több alkalommal szóba került, hogy folyóvizet kellene idehozni. Egy 2,5 kilométeres árok készítésével a Tisza vizét el lehetne vezetni a Nagykunsági-, illetve az NK III/2 csatornán keresztül, a tóhoz, de erre nem volt eddig pályázati lehetőség. Ha ez sikerülne, örökre megoldódna a tó vízzel való átöblítése is.

– Mivel ez még nincs, a nyári hőségben meg kellett védeni a tavat a tömeges halpusztulástól. A nagy tóba nagy teljesítményű szivattyúval a két kisebb tóból folyamatosan átemeljük a vizet, ezzel frissítve azt.

– Ez számunkra havi 32 ezer forint kiadás. A folyamatos szivattyúzásnak köszönhetően a halállomány nem pusztult, a tó vize ugyan kissé algásodott, de azt folyamatos fertőtlenítéssel javítani tudtuk.

„Ha nem sikerül a vízfrissítés a Tisza vizével, előbb-utóbb a tó annyira eliszaposodik, hogy kezelhetetlen lesz”

– Bár pár éve részlegesen kikotorták a medret, s a nádvágást is igyekeznek a horgászok évente megtartani, de ez hosszú távon nem lesz elegendő.

– A 6,5 hektáros tóra mintegy 90–100 aktív felnőtt, gyermek horgászunk van, s hogy ne üres kézzel távozzanak a tótól, arról évi többszöri haltelepítéssel gondoskodunk, több millió forintért.

– Három hete hoztunk legutóbb, de most is lesz hat mázsa pontytelepítés, hiszen szombaton, a Nagykunsági Kulturális Napokhoz kapcsolódva, horgászversenyt rendezünk, szeptemberben lesz a gyermek és októberben a házi versenyünk – sorolja Kalocsai László.

– Vannak halőreink, akik telepítéskor fokozottabban figyelnek a tóra, így a nagyobb hallopásokat megakadályoztuk, de sajnos a vandálokkal, tolvajokkal szemben tehetetlenek vagyunk – mondja az elnök.

Megnyugtatja a horgászás

– Legalább harminc éve horgászom már a téglagyári tavon, én nem megyek más tóra – mondja Györfi József. A ponty a kedvenc halam, abból már nagyon sok horogra akadt az elmúlt évek alatt, de a legnagyobb fogásom két éve egy 15 kilós amúr volt itt.

– Ma reggel óta tizenkét kárászt fogtam csontival és főtt kukoricával. Számomra a horgászás szórakozás, kikapcsolódás, mivel nyugdíjas vagyok, amikor tudok, kijövök. A nyugalom, a jó levegő, a természetközelség kikapcsolja az embert.

– Régen versenyeztem, ma már csak a magam kedvére horgászom, így szombaton sem indulok, meghagyom a fiataloknak a lehetőséget – mosolyodik el a férfi.

Daróczi Erzsébet