Újrahasznosították a lezuhant repülőt: papucsot varrtak a gumikerekekből

 Az oldalfalak borításaiból egyebek között csirkeitató, kerítés és permetező készült. E tárgyakat idáig használták a lakosok, ma már múzeumba viszik.

– Lábasfedő, háti permetező, kerítéselem – sorolja Jordán Ágnes azokat a tárgyakat, melyeket a leleményes öcsödiek készítettek bő hetven évvel ezelőtt az 1945-ben lezuhant amerikai B–24-es alkatrészeiből. – A falusi emberek mindig leleményesek voltak, főleg a világháború szűk esztendeiben. A fémhiány, a kevés pénz arra ösztökélte őket, hogy még a hulladékot is felhasználják, újrahasznosítsák. A megsemmisült repülőgép értékes darabjait a szovjetek vitték el, a megmaradtakból a helyiek „turkáltak” – magyarázza a József Attila Emlékház és Helytörténeti Múzeum munkatársa.

Ágnes hozzáteszi, a bombázómaradványokból csak kevés darab került be az öcsödi múzeumba, a legtöbbet Szolnokra vitték.
– Mostanság viszont változik a helyzet: egyre több öcsödi gondolja úgy, hogy az eddigi használati tárgyakat, múltunk emlékeit eljuttatják hozzánk. Nemrégiben például egy Békéscsabán élő elszármazott hozott be egy alumíniumdarabot, azt hiszem, az édesapja találta még ifjúkorában a falu határában, arrafelé, amerre lezuhant a gép. A most hatvanegy esztendős adományozó kötődik a faluhoz, úgy gondolta, ennek az alkatrésznek itt a helye nálunk.

Más egy saját gyártású fazékfedelet ajándékozott nekünk, melynek alapanyagát a testvére „guberálta” anno gyerekként. A fedőt idáig használták. De láttam már öcsödi otthonokban alumínium-borításból készített háti permetezőt, sőt, a bombázó gumikerekéből varrt papucsot is. A légcsavart viszont érintetlenül hagyták az emberek…

1990 júniusában Robert L. Hastings, a szerencsétlenül járt repülőgép egyik utasa kereste fel Öcsödöt. A nyugdíjasnak régi vágya volt, hogy még egyszer eljusson arra a településre, ahol szerencsésen megmenekült. Kívánsága teljesült, az öcsödiek ennyi idő eltelte után is szeretettel fogadták. Nem véletlen az „is” szóhasználat, 1945-ben szintén koszttal, kvártéllyal fogadták az először németnek hitt katonákat.

– Erre a látogatásra legalább annyira készültek az öcsödiek és a környékbeliek, mint maga Hastings – folytatja Jordán Ágnes. – A vendéget újságírók hada kísérte el és vette körbe. Szemtanúk, segítők elevenítették fel a negyvenöt évvel azelőtti eseményeket és mutatták meg a madisoni bankszakembernek, mi minden maradt egykori gépéből, hogyan alakult át mindennapos eszközökké. Az akkor készült fotókon sok-sok tárgy látható, melyek egy része még mindig ott van a lakosoknál. Ezeket az emlékeket hozzák be mostanság a múzeumba, mely érdekes mementója az 1945 januárjában történt eseménynek.

Nádi Sándor pedig a portájára invitálta az idegent, ahol megmutatta: az udvart kettéválasztó kerítést a B–24-es szárnyából származó tekintélyes darabból készítette. Hogy mi történt azóta Robert L. Hastingssel, sajnos nem tudni, a megmentett, újrahasznosított repülőgépdarabok azonban mindig emlékeztetni fognak a szerencsésen végződő szerencsétlenségre.

Nádi Sándor pedig a portájára invitálta az idegent, ahol megmutatta: az udvart kettéválasztó kerítést a B–24-es szárnyából származó tekintélyes darabból készítette. Hogy mi történt azóta Robert L. Hastingssel, sajnos nem tudni, a megmentett, újrahasznosított repülőgépdarabok azonban mindig emlékeztetni fognak a szerencsésen végződő szerencsétlenségre. Jordán Ágnes mutatja a lezuhant gép alkatrészeiből készített lábasfedőket | Fotó: Mészáros János -->