Hatalmas veszteség érte Tiszabőt

– Tiszabő elveszett egy nagyon jó embert – meséli szomorúan Bozsó Istvánné – az egész falu ismerte. Itt nőtt fel, továbbtanult, és erre ösztönözte a tiszabői roma gyerekeket is. Családokhoz is járt ki, ahol tudott, segített a bajbajutottakon. Nekem például hivatalos papírokat segített kitölteni, de ugyanúgy bármelyikünk mehetett hozzá bármivel – emlékszik vissza a tiszabői asszony.

– Marika a helyi önkormányzatnál dolgozott, családvédelmi területen. Nagyon szerette a gyermekeket, tudott bánni az emberekkel – mondja Ladányi Istvánné, a

mozgássérülteket segítő Kapocs Alapítvány vezetője.

– Érettségi után is tanult, hogy megfelelően el tudja ­látni feladatait. A munkaidő lejárta után is bárki megkereshette, akár otthonában is. Munkája során több mozgásfogyatékos emberrel is találkozott, a lakásátalakítási támogatások kapcsán ismertem meg. Sokat kaptam, tanultam tőle, a feltétel, előítélet nélkül szeretetet, őszinte „elévülhetetlen” barátságot, tiszteletet az elesettek a segítségre szorulók iránt. Soha nem dicsekedett elért eredményeiről, nem panaszkodott, tette a dolgát –tette hozzá az elnök.

Marsi Lászlóné hatvanöt éves korában hunyt el.