Tizenöt megbilincselt ember ült egy miklósi buszmegállóban

Még a miniszterelnököt is megtréfálta

A 2006-os tiszai árvízkor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Szolnokra is ellátogatott. Ekkor Ottó bácsi a gáton épp szolgálatban volt és lehetősége nyílt arra, hogy pár szót váltson a kormányfővel. Pár perc múlva a miniszterelnök el is köszönt, majd 2-3 méterrel távolabb visszafordult és annyit mondott a védekezőknek: „tartsanak ki”. Erre Ottó bácsi egy épp aktuális kampányszöveg alapján annyit jegyezett meg: „mi kitartunk, maguk meg húzzanak bele”.

A korábban villanyszerelőként dolgozó Ottó bácsi világ életében közösségi ember volt. Szeretett szervezkedni, kivenni a részét a feladatokból, így nem csoda, hogy előbb önkéntes rendőrnek, majd polgárőrnek jelentkezett. Előbbi helyen tíz esztendőig serénykedett, utóbbiban — ahol alapító tagként a mai napig vállal szolgálatokat — már tizenegy éve munkálkodik a köz érdekében.

— Ha otthon vagyok fáj a fejem, a derekem, a lábam. Sőt, az agyam is, ha a tévét nézem. Ha viszont bemegyek a fiúkhoz a „szoliba” teljesen feltöltődöm — ad magyarázatott motivációjára Ottó bácsi. — Azt hiszem országosan is egyedülálló, hogy olyan rendőr társam van, akivel tizenegy éve alkotunk párost és remekül tudunk együtt dolgozni. Hegedűs Mihály rendőr főtörzszászlóssal hat évig járőröztünk közösen, öt éve pedig baleseti helyszínelőként dolgozunk. Persze a nyugodt munkához kell egy megbízható családi háttér is, ami nekem megadatott.

A rendőri berkekben is csak „Öreg”-ként ismert Ottó bácsi jónéhány érdekes történetett osztott meg lapunkkal.
— Egyszer traffipaxoztunk a 4-es úton. Egy fehér Suzukit állítottunk le, mert a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtott. Az autós elkerekedett szemekkel kérdezte, miért állítottuk le. Mondtuk, hogy túllépte a megnegedett sebességet és hogy fotó is készült erről. Ő erre azt mondta, hogy kéri a fotót. Nem sok jóval biztattuk, ugyanis akkoriban még a képeket fel kellett küldeni Pestre, majd onnan kaptuk azokat vissza. Amúgy se volt igazán jellemző, hogy a letrafizott autósok meg akarták nézni a róluk készült képet. Egyszer két gyorshajtót kellett leállítsak. A baj csak az volt, hogy az említett két jármű egy 15 tagú kamionraj közé volt beékelődve. Én nem voltam szívbajos, leállítottam az egész sort, így meglettek a gyorshajtók is — mesélte az „Öreg”.
Ottó bácsi polgárőri pályafutása alatt forró helyzetek is akadtak szép számmal.

— Emlékszem, amikor gránátot robbantottak Törökszentmiklóson éppen egy közúti baleset sérültjénél voltunk, őt hallgattuk meg. Ekkor szóltak, hogy Miklóson családok háborúznak, gránát is robbant, menjünk ki azonnal a 4-es főútra a MOL benzinkúthoz és próbáljuk meg a menekülőket feltartóztatni. Végül tizenöt, az üggyel összefüggésbe hozható embert bilincseltük meg, akiket sorban ültettünk le a buszmegállóban az aszfaltra. Itt egyébként az összes nálunk lévő bilincset felhasználtuk.

Persze olyan is akadt, amikor kényszerítő eszköz használatára sem volt szükségük. A közelmúltban Ottó bácsiék éppen járőröztek, amikor az ügyeletről kapták a jelzést és egy rendszámot, ami alapján két férfi nyomába kellett, hogy eredjenek, akik egy törökszentmiklósi benzinkútról fizetés nélkül távoztak Budapest irányába. A szolnoki Szent István híd Pest felé eső végénél meg is pillantották az említett járművet, utánafordultak és lekapcsolták őket. Az autóban ülő két szabolcsi férfi igencsak meglepődött, hogy ilyen késői órában a rendőrök ilyen gyorsan reagáltak. Az ügy vége az lett, hogy a két férfit visszafordították Miklós irányába, akik így kénytelenek voltak kiegyenlíteni tartozásukat a benzinkúton.

Jópár halálos kimenetelű balesetnél is helyszíneltek már kollégájával.
— Ellenőrzési szolgálatra mentünk Martfűre, amikor láttuk, hogy teljesen beállt a kocsisor. Előrementünk, hogy megnézzük, mi is történt. Ekkor láttuk, hogy a szalagkorlát tetején állt meg egy autó, mellette egy véres sérült ült, a járműben pedig egy női holttest volt. Azt a parancsot kaptam, hogy nem mehet oda senki sem a hullához. Kisvártatva egy nő jött oda hozzám, de mondtam nem mehet közelebb a helyszínhez. Ezután elment, s kisvártatva Kis Gábor századossal, a közlekedésrendészeti osztály vezetőjével jött vissza, aki csak annyit jegyzett meg nekem, hogy a doktornőt azért igazán odaengedhetném a helyszínhez.