Elismerés kiválóságainknak

Jenei Gyulát az irodalom, Petridisz Hrisztoszt a színművészet, Pogány Gábor Benőt a képzőművészet, dr. Szalóki Istvánt a tudomány, dr. Tóth Albertet az oktatás, Álmosdi Árpádot és Csendes Mónikát az építészet, Valkó Mihályt a sajtó, Lászlóné Nagy Ilonát a közművelődés, a Szolnoki Kodály Kórust a zeneművészet és Deme Józsefet a sport kategóriában jelölték az idei Megyei Területi Prima Díjra. A Szolnoki Galériában kedden este megtartott nívós rendezvényen a megyei közélet jeles képviselői, vállalkozói, a művészet, a tudomány, a kultúra és a sportélet mecénásai előtt vehették át az elismeréseket azon kiválóságok, akiket a közvélemény idén arra legérdemesebbnek ítélt. Mint azt dr. Lits József, a gálát szervező Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) megyei szervezetének elnöke ünnepi beszédében kiemelte, a Prima Díj elmúlt négy évében éppen annyian szavaztak a jelöltekre, mint amennyien Jász-Nagykun-Szolnok megyében élünk — 403 622-en. Ebben az évben 168 jeles személyből kategóriánként hármat-hármat választott ki a VOSZ testülete, akikből a közönség a keddi gálára kitüntetettként összesen tíz példaképet szavazott meg. Közülük került ki a 2008. évi három elismert jutalmazott, illetve a közönségdíjas személy.

Álmosdi Árpád (építészet): — Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy nyerhetünk, mert az „ellenfeleink” között még viszonylag fiatalnak számítunk. Ők már elérkeztek az életművük csúcsára. Szolnok szépüléséért dolgoztam egész eddigi pályám során. Még nem tudom, mire költjük majd az egymillió forintot, de az ilyen pénzekkel is el kell számolni.

Csendes Mónika (építészet): — Teljesen váratlanul ért, hogy az én nevem is elhangzott a nyertesek között. Nem számítottam rá. Sokat építettünk és számtalan épületet újítottunk fel Szolnokon. Mindig azon fáradoztunk, hogy szebbé tegyük ezt a várost. Talán ezért is kaptuk meg a díjat. Még nem terveztük el, mire költjük a díjjal járó pénzt.

Szolnoki Kodály Kórus (zeneművészet): — Nem számítottunk arra, hogy nyerhetünk, de győzni jöttünk. Ingyenesen terjesztjük az ének- és zenekultúrát, és fontosnak tartjuk annak minél szélesebb körű megismertetését. A jövő évi tervekben két külföldi út is szerepel Szolnok testvérvárosaiba, így azok finanszírozására fordítjuk az egymillió forintot.

Valkó Mihály (sajtó): közönségdíjas — Boldog vagyok, mert a közönségdíj mindig azt jelenti, hogy gondolatban találkozom azokkal, akikkel írásaim révén szeretnék beszélni, hogy kicseréljük gondolatainkat. Fontos, hogy a másik embert tiszteljük, becsüljük, fogadjuk el úgy, ahogy van. Ajándékba tévét kaptam, mely mindennapi munkaeszközöm, ha úgy tetszik.

Az esemény magasztosságához a fellépő vendégek is hozzájárultak. Méltó kísérője volt a gálának a Kodály és a Bartók Kórus, a Szolnoki Szimfonikusok Izaki Masahiro vezényletével, Huszárik Kata és Kiss József színművészek, valamint a legtöbbször visszatapsolt művész, Lőrincz Judit, aki a hallgatóság soraiból minden bizonnyal újabb tagokat nyert meg az operakedvelők népes táborába.

A tartalmas és igen színvonalas program végén megtudhattuk, hogy ebben az évben kik nyerték el a VOSZ testületének nagydíját, illetve ki lett az idei közönségdíjas. Három kategóriában többen is nyertek, hiszen Deme József világbajnok és olimpiai második helyezett kajakozón kívül Álmosdi Árpád és Csendes Mónika építész, illetve a Szolnoki Kodály Kórus — nevében Rácz Zoltán egyesületi vezető — vehette át a 2008. évi Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Prima Díjat, a vele járó egy-egy millió forintot, valamint az értékes különdíjakat. A közönségdíjas pedig Valkó Mihály lett, a Verseghy Gimnázium egykori tanára, színikritikus, lapunk neves és jeles munkatársa. A díjazottak megható szavak kíséretében köszönték meg az elismeréseket.

Álmosdi Árpád (építészet): — Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy nyerhetünk, mert az „ellenfeleink” között még viszonylag fiatalnak számítunk. Ők már elérkeztek az életművük csúcsára. Szolnok szépüléséért dolgoztam egész eddigi pályám során. Még nem tudom, mire költjük majd az egymillió forintot, de az ilyen pénzekkel is el kell számolni.

Csendes Mónika (építészet): — Teljesen váratlanul ért, hogy az én nevem is elhangzott a nyertesek között. Nem számítottam rá. Sokat építettünk és számtalan épületet újítottunk fel Szolnokon. Mindig azon fáradoztunk, hogy szebbé tegyük ezt a várost. Talán ezért is kaptuk meg a díjat. Még nem terveztük el, mire költjük a díjjal járó pénzt.

Szolnoki Kodály Kórus (zeneművészet): — Nem számítottunk arra, hogy nyerhetünk, de győzni jöttünk. Ingyenesen terjesztjük az ének- és zenekultúrát, és fontosnak tartjuk annak minél szélesebb körű megismertetését. A jövő évi tervekben két külföldi út is szerepel Szolnok testvérvárosaiba, így azok finanszírozására fordítjuk az egymillió forintot.

Valkó Mihály (sajtó): közönségdíjas — Boldog vagyok, mert a közönségdíj mindig azt jelenti, hogy gondolatban találkozom azokkal, akikkel írásaim révén szeretnék beszélni, hogy kicseréljük gondolatainkat. Fontos, hogy a másik embert tiszteljük, becsüljük, fogadjuk el úgy, ahogy van. Ajándékba tévét kaptam, mely mindennapi munkaeszközöm, ha úgy tetszik. -->