Tegnap, 7:00
Karakas Hedvig már a civil életére koncentrál
Az Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, háromszoros olimpikon, Szolnokról elszármazott egykori cselgáncsozó, Karakas Hedvig immár két éve civil életére koncentrál. Szeretett sportágától azonban nem szakadt el, csak már nem a versenyzés, hanem az egyes viadalok körüli teendők teszik ki napjait. A Nemzetközi Judo Szövetség megbízásából a rendezvényeken szervezési és logisztikai feladatokat lát el, a nemrégiben befejeződött párizsi olimpián, illetve a paralimpián is ott volt.
Zágrábban, egy Grand Prix versenyen értük utol Karakas Hedvig egykori judokát, elsőként pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan élte meg az átállást az egykori élsportoló. A Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) alkalmazásában álló szakember saját bevallása szerint is nehéz volt a váltás, de tavasz óta egyre komfortosabban érezni magát új szerepköreiben.
Fotó: Nagy Balázs
– Már két világbajnokságon, idén pedig az olimpián is szervezőként vettem részt, mégis csak úgy fél éve érzem azt, hogy képes vagyok elengedni a múltat, most már maximálisan a jövőre koncentrálok – mondta hírportálunknak Karakas. – Nehéz volt az átállás a civil életre, a huszonhárom év alatt kialakított szokásrend felborult, át kellett formálni a napjaimat. Sokáig tartott, de kezdem megszokni, és ezt gondolni a normálisnak. Vannak azért kihívások, mint például a család és a munka összehangolása, de egyre stabilabbnak érzem magam minden új szituációban.
– A mindennapi edzések után gondolom nem állt le teljesen a sporttal. Mennyire tudja ezt a munkájával összeegyeztetni?
– Heti 3-5 edzésre próbálok meg időt szakítani, de már nem úgy van, mint aktív koromban, hogy két tréning között viszonylag szabad vagyok és magam osztom be a teendőimet. Nehezebb az időmmel gazdálkodni, nem jut már mindenre, legalábbis máskor, mint eddig. De nem panaszkodom, pedig eleinte ez nagyon leterhelt, most már azonban képes vagyok ezzel együtt élni. A sok adminisztráció mellett kreatív is a munkám, problémákat kell megoldani, sokkal jobban érzem magam benne, mint eleinte, hiszen egyre több a tapasztalatom.
– Három olimpián is versenyzett korábban. Milyen érzés volt egy teljesen más szerepkörben Párizsban tartózkodni?
– Féltem attól, hogy lelkileg rosszul érint majd az ottlét, de annyi volt az elfoglaltság, a munka, hogy igazából nem volt idő magammal foglalkozni. Teljesen más az élmény és a cél egyaránt. Benne lenni az olimpiai szervező csapatban az IJF oldalán nagy megtiszteltetés és egyben pozitív visszajelzés arról, hogy jó úton haladok, elégedettek a munkámmal és megállom a helyem. Büszke vagyok erre.
– Ha egy kicsit előre tekint, hogy látja a jövőjét?
– Ha csak rajtam múlik, a későbbiekben is szeretnék a Nemzetközi Judo Szövetségnél maradni és tovább fejlődni, annyi tudást és tapasztalatot magamba szívni, amennyit csak lehet.
Bízom abban, hogy minél hamarabb kitisztul bennem a több mint két évtizedes cselgáncsos múlt után, hogy ki is vagyok valójában, ha nem sportolok.
