Elhunyt 65 évesen Melis Béla, a Szolnoki MTE hajdani labdarúgója

Életének hatvanötödik évében elhunyt Melis Béla egykori labdarúgó, aki felnőtt sportpályafutását 1977-ben a Szolnoki MTE-ben győztes meccsen, győztes góllal kezdte.

„...Az MTE 2-2-es állásnál nagy erőfeszítéssel harcolt a vezetésért, amely végül is a 72. percben sikerült…” – írta Pataki István, a Szolnok Megyei Néplap sportújságírója a napilap 1977. augusztus 9-i számában. Majd ezzel zárta a tudósítást: „Lódi hosszan ívelte előre a labdát, amelyet a jobb szélre húzódott Melis szerzett meg, nagy hidegvérrel és egy lövőcsel segítségével elfektette a kimozduló Kunt, majd elegánsan az üres kapu közepébe lőtt, 3-2”.

A Békéscsabáról megszerzett fiatal játékosnak ez a mérkőzés volt első felnőtt bajnoki labdarúgó-mérkőzése. A Szolnoki MTE a Debreceni VSC-t verte meg hazai pályán.

Szolnoki MTE–Debreceni VSC 3-2 (2-1)

Szolnok, 5500 n. v.: Urbán. Sz. MTE: Szendrei – Kántor, Sebők, Kolláth, Zielbauer, Porhanda, Lódi, Baran (Szakács a 67. percben), Szatmári, Dákai, Melis. Edző: Friedmanszky Zoltán.

DVSC: Kun – Kiss J., Maczkó, Puskás, Lipők, Szabó I., Menyhárt, Potyók, Tímár, Kiss L., Fodor. Edző: Makray Balázs. Kiállítva: Porhanda a 73. percben.

„A Szolnoki MTE NB II-es labdarúgó-csapatában az 1977-es őszi forduló első mérkőzésén, a balszélen, egy fiatal játékos mutatkozott be: Melis Béla. Mindenkinek feltűnt harcossága, mozgékonysága. S amikor a DVSC ellen a 72. percben egy labdára rácsapva belőtte a győztes gólt, a szurkolók kedvence lett. A fiatal labdarúgó a Békéscsabai Előre Spartacustól került a piros-feketékhez.”. (Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 22.)

„– Tíz éves koromban elindultam egy tehetség-kutatón, amelyen kézilabdásnak javasoltak – emlékezett vissza pályafutása kezdetére. – Én azonban a futballt szeretem, s miután a lakóhelyek szerint irányították a fiatalokat, a Szalvai SE ifjúsági csapatába kerültem – emlékezett.

Amikor az Előre Spartacus ifjúsági gárdája ellen játszottak, Szita László edző áthívta a lila-fehérekhez. Tizenkét éves volt. Az ifjúsági második, majd az első csapatban középcsatárt, vagy balszélsőt játszott, az 1976/77. évi bajnokságban 34 gólt rúgott. Ezek után nem csoda, hogy egyre feljebb ívelt a pályája, és bekerült az NB I-es tartalékcsapatba. Szombatonként a tartalékok között, vasárnap pedig az ifjúságiaknál rúgta a labdát, de úgy érezte, bírja erővel. Nem fáradt el, mert szereti a focit. Tavaly az Országos Ifjúsági Kupa döntőjét a Népstadionban a KSI ellen játszották. Igaz, alulmaradtak, de Melis játéka nem okozott csalódást. A fiatal labdarúgóban azonban nem sokkal később megingott valami…

Befejeződött a nyári alapozás, nyakukon volt a bajnokság, amikor július végén, egy héttel az NB II-es rajt előtt behívták az egyesület vezetői és megkérdezték tőle, hogy a Szolnoki MTE, vagy a Békéscsabai TASK játékosa akar-e lenni. Válaszút elé került.

– Valami belső indulatból megfogadtam, hogy nem maradok Békéscsabán. Szüleim megkérdezése nélkül úgy döntöttem, hogy Szolnokra jövök. Jól választottam, befogadtak, nagyszerű környezetbe kerültem, kitűnő a csapatszellem. Szerződés szerint egy évre adtak kölcsön, de hogyan lesz tovább, még nem döntöttem. Hat hónapig még gondolkodhatok – mesélte.

Talán a keserűség kiváltotta dacból, szorgalmasan dolgozott, s az IBV után két héttel levelet hozott a posta. Meghívták a magyar ifjúsági válogatottba. A B-kerettel nyomban ki is utazott Bécsbe, s mire visszajött, állandó tagként az A-keretben kapott helyett. Az UEFA-selejtezőn játszott Stockholmban, majd Prágában és Balassagyarmaton. Négyszeres ifjúsági válogatott.

– Szolnokon csak balszélsőt játszottam, úgy érzem, más poszton nem is férnék be a csapatba. Meg kell küzdeni a helyemért – mondta.

A kemény munkával azonban nemcsak a Szolnoki MTE csapatában, hanem a magyar ifjúsági válogatottban is szeretne továbbra is helyet biztosítani magának. S mivel az életkor nem lesz még akadály, jövőre a magyar ifjúsági válogatott tagjaként megpróbál eljutni Japánba, az ifjúsági világbajnokságra.”. (Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 22.)

Melis Béla azon kevesek közé tartozik, akik az NB I-ben és az NB II-ben is gólkirályok tudtak lenni.

Melis Béla 1959. szeptember 25-én született Békéscsabán. A Honvéd Szalvai SE-ből a Békéscsabai Előrébe. Junior éveit a Békéscsabai Előre csapatában töltötte. Innen került a Szolnoki MTE együtteséhez, ahol 1978-ig játszott. 1978–79-ben a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. Az 1979–80-as idény őszi fordulóiban még a kispestiek színeiben játszott, így a bajnoki címet nyert csapatnak is tagja volt. 1979 és 1985 között ismét a csabai lila-fehérek játékosa volt, majd két idényt a Rába ETO-ban játszott, ahol az 1985–86-os szezonban bronzérmes lett. Az 1987–88-as idényben a Debreceni MVSC csapatához szerződött és 19 góljával a bajnokság gólkirály lett. 1989 februárjától a DMVSC kölcsönadta a Vasasnak. A szezon végén itt fejezte be NB I-es pályafutását.

Az NB I-ben az 1987-1988-as szezonban, 19 góllal nyerte meg a gólkirályi címet a Debreceni MVSC színeiben. 1988-ban 3 alkalommal szerepelt az olimpiai válogatottban és 2 gólt szerzett. Nyolcszoros ifjúsági válogatott (1977–78, 2 gól), nyolcszoros utánpótlás válogatott (1979–81, 3 gól). 1979-ben – a magyar korosztályos válogatott tagjaként – részt vett a Japánban megrendezett II. ifjúsági világbajnokságon.

Melis Béla pályafutása alatt 9 nemzetközi kupa, 176 elsőosztályú bajnoki, valamint 48 másodosztályú mérkőzésen lépett pályára.

Melis Béla 2024. július 19-én, 65. életévében hunyt el.