A koronavírusnak (is) köszönheti remek pályafutását Komáromi György

Nem indult könnyen Komáromi György számára az idei szezon az NB I-ben. Az őszi félévben gól és assziszt nélkül zárt, tavaszra viszont feljavult a teljesítménye. A rákóczifalvai származású labdarúgó interjúnkban többek közt azt iselárulja, mi volt hatékonyságának az oka.

– Komáromi György a becsületes neve, mégis Gyulának, Gyuszi­nak hívják, honnan jött a becenév?

– Nagyapám és édesapám is György, őket Gyuszizzák, így rám ragadt. A Gyula Hornyák Zsolt mestertől jön, a csapatnál hívnak így, de mindkettőre hallgatok.

– Édesapja jelenleg a Rákóczifalva U19-es csapatának edzője, tőle indult a futballőrület?

– Apa kezdett el velem foglalkozni, hároméves korom óta járunk ki a pályára, de az egész család szereti a labdarúgást. Több sportágat is kedvelek, de számomra mindig csak a futball létezett, versenyszerűen nem is űztem mást korábban sem, és most már ennél is maradok. 

 – tette hozzá mosolyogva Komáromi György.

– Önt edzette az édesapja?

– Soha nem volt az edzőm, nem is tudom elképzelni, milyen lehet. Még a testvéremet, Martint sem kérdeztem erről, ők együtt dolgoznak a Rákóczifalva ificsapatánál. Tanácsokat viszont korábban is adott, és a mai napig ad. 

 –Egyfajta motivációt is jelent ezáltal, hogy bizonyítsak neki, de saját magammal szemben vannak elvárásaim főleg, hogy mindig a legjobbamat nyújtsam.

– Rákóczifalváról a Szolnoki MÁV-hoz vezetett az útja, hogyan gondol vissza azokra az évekre?

– Úgy gondolom, váltanom kellett, hogy szintet lépjek és elérjek oda, ahol most vagyok. Ebben a szüleim támogattak, szerencsére nem is kellett messzire mennem, és sokat köszönhetek a MÁV-nak.

– Innen is fedezte fel önt a Puskás Akadémia.

– Igen, egy kiválasztónapra mentem a PAFC-hoz, azonban akkor azt a visszajelzést kaptam, hogy nem feleltem meg.

 – Jól érzem itt magam, Felcsút egy kis falu, sokkal otthonosabb számomra.

Komáromi György az utánpótlástól egészen az NB I.-es keretig küzdötte fel magát Felcsúton

– Végigjárta a ranglétrát az U14-es csapattól, majd 18 évesen az első NB I.-es meccsén gólt szerzett. Hogyan élte azt meg?

– Az Újpest ellen játszottunk, fiatal voltam, ráadásul az a szezon a koronavírus időszakában volt. Tizenegy perccel a pályára lépésemet követően betaláltam, nagyon örültem neki, de éreztem a mérkőzés előtt is, hogy ez az én meccsem lesz. Nagy lökést adott az a találat a karrieremben. Szerencsém is volt, mert a koronavírus miatt sok hiányzója volt akkor a csapatnak, és ezáltal több fiatal lehetőséget kapott.

– Kik voltak a mentorai a csapatból, amikor felkerült a felnőttek közé?

– Nagy Zsolt és Szolnoki Roland voltak azok, akik úgymond felkaroltak fiatalként, amikor a felnőttekhez kerültem. Hecceltek, nem hagytak sosem, de ez is kellett ahhoz, hogy beilleszkedjek, és azóta is szoros a barátság köztünk.

– Az idei szezonban nyújtotta a legeredményesebb teljesítményét az NB I.-ben, hét gólt szerzett és öt asszisztot adott.

– Úgy gondolom, mindig vannak hullámhegyek és -völgyek. Ebben az idényben is így volt, ősszel kevésbé ment a játék, nulla találattal és gólpasszal zártam. 

– Bízom abban, hogy a következő szezonra is át tudom menteni ezt a formát, és ott folytathatom, ahol most májusban abbahagytam.

– Sikeres szezonnak könyvelték el az ideit a csapatnál?

– Egyértelműen. A harmadik hely volt a célunk, és habár sokáig nem álltunk dobogón, a végére mégis sikerült odaérnünk, és bronzéremmel zártunk, aminek nagyon örültünk.

– Milyen célokkal vágnak neki a következő idénynek?

– A Konferencia Ligában szeretnénk minél tovább jutni, ez eddig nem nagyon sikerült, de bízom abban, hogy idén összejöhet, mellette pedig a bajnokságban is minél előrébb végeznénk. A saját részemről szeretném, ha már az őszi szezonom is olyan jól sikerülne, mint most a tavaszi, és igyekszem tovább fejlődni.

Következő lépcsőfok a felnőttválogatott?

– Ha így teljesít, akkor bizonyára Marco Rossi figyelmét is felkelti hamarosan...

– Egyelőre saját magammal foglalkozom, ha sikerül fejlődnöm, és elég jónak tart a szövetségi kapitány, akkor biztos vagyok benne, hogy megadja a lehetőséget.

– Korábban szerepelt néhány meccsen balhátvédként is a Puskás Akadémiánál. Gondolt arra, hogy módosítson egy kicsit a játékán és ezáltal szárnyvédőként számíthasson önre a szövetségi kapitány a válogatottban? Hiszen jelenleg Szoboszlai Dominik, Sallai Roland vagy Gazdag Dániel játszik azokon a pozíciókon, ahol ön is bevethető.

– Mindig ott próbálom a maximumot nyújtani, ahol épp számítanak rám. A válogatott jelenlegi felállási formája nem fekszik nekem, de ha arra kerül a sor, akkor igyekszem úgy alakítani a játékomat, hogy helyt tudjak állni. De jelenleg erre még nem gondolok, a Puskás Akadémiánál szeretnék elsősorban bizonyítani.

– Közeleg a labdarúgó-Európa-bajnokság, mire számít a nemzeti csapatunktól?

– Nehéz ezt megmondani, hiszen az ilyen nagytornákra mindig felfokozott hangulatban érkezik minden együttes. Természetesen szurkolok a válogatottnak, Nagy Joe-nak (Nagy Zsolt – a szerk.) meg különösen, mivel csapattársam. Bízom a továbbjutásban a csoportból, ha azt sikerül elérni, akkor onnantól kezdve határ a csillagos ég.

Vármegyénk sportéletét is követi Komáromi György

– A szezon végeztével most van ideje egy kicsit feltöltődni, haza szokott járni Rákóczifalvára?

– Igen, most is itthon vagyok, és ha tehetem, hazajövök. Rákóczifalva közel áll hozzám, ha időm úgy engedi, akkor a csapat mérkőzéseire is kimegyek, és szurkolok nekik. Több barátom is játszik az együttesben, illetve Ruskó Zsolt korábbi edzőm volt, neki is sokat köszönhetek, így a távolból is támogatom őket és bízok a sikereikben.

– A feol.hu-nak adott interjújában megemlítette, hogy követi a Szolnoki Olajbányászt is, mit szól az idei szezonhoz?

– Nem vagyok csalódott, hogy nem sikerült megnyerni a döntőt. A szezon előtt nagyon kevesen gondolhatták, hogy ilyen sikeres idényt zár a csapat a Magyar Kupa-győzelemmel vagy a bajnoki ezüstéremmel. A Falco rendkívül erős, bizonyára nagyobb költségvetéssel is rendelkezik, mint az Olajbányász. Büszke vagyok az együttesre, kis korom óta járok meccsekre, és ha tehetem, akkor most is megnézem az Olaj meccseit.

– Egy másik szolnoki klub, a MÁV is bizonyára közel áll a szívéhez, ráadásul Horváth Csaba, a felnőttcsapat vezetőedzője önnel is dolgozott korábban.

– Igen, Csaba bával minden mérkőzés után váltunk pár szót a mai napig, jó a kapcsolatunk. A kezei alatt voltam az egyik legjobb állapotban, sokat segített nekem, amit köszönök neki. Bízom benne, hogy sikerre tudja vezetni a MÁV-ot és feljuttatja a csapatot az NB II.-be.

– Két év van még a szerződéséből a Puskás Akadémiánál. Gondolkodik külföldi pálya­futásban?

– Igen, szeretném egyszer kipróbálni magam külföldön. A kedvenc csapatom a Manchester United, így az álmom az, hogy egyszer én is ott játsszak. De az angol bajnokság mellett a német vagy a spanyol első osztály is vonzó számomra.

– A pletykák szerint a Manchester United jobbszélsőt keres a nyáron...

 – zárta nevetve az interjút a 22 éves szélső.