Volt, aki berobbant, más hullámzó volt – így értékelte a Szolnoki MÁV őszét a vezetőedző

Cseppet sem volt könnyű dolga a csapat edzőinek nyáron, hiszen a remek tavaszt záró Tisza-partiak több alapembere is elhagyta a klubot – Antal Gábor, Gohér Gergő, Kalmár Ferenc, Kis Balázs és Lakatos István mellett ráadásul Rokszin Ádám befejezte aktív pályafutását. Úgy tűnt, hogy Szabó Richárd és Kópis Róbert is szaporítja a távozók listáját, ezek már-már kétségbe ejtő helyzetbe sodorták az együttest. Utóbbiak a bajnokság kezdete előtt végül visszatértek, és a megmaradt hat, rutinosnak mondható játékos – Tisza Kálmán, Lengyel Béla, Csáki Kálmán, Ulvicki Attila, Sitku László, Iván Milán – mellé leigazolt a klubhoz az itt nevelkedett Demeter Viktor a BLSZ I.-ből, és Bakti Bálint a Honvéd utánpótlásából. Végül ezt a klubot választotta a korábban már itt megfordult Busa Bence is, gyakorlatilag kialakult így egy kezdőcsapat, akikhez már „csak” egy fiatalt kellett találni, akit a szabályok szerint kötelező játszatni. Az ő személye is adott volt lényegében, hiszen Pinto Mario néhány esetben már az előző bajnokságban is bizonyította tehetségét. A csapat kialakítása persze nem kevés fejtörést okozott az edzői stáb részére a nyári átigazolási időszak alatt, amiről már az edző Horváth Csaba beszélt lapunknak.

– A felkészülést tizenkét játékossal kezdtük el, akik zömében az utánpótláscsapatainkból kerültek fel a felnőttek közé. Menet közben derült ki, hogy ketten mégis visszajöttek, további három labdarúgót sikerült még igazolnunk, velük kiegészülve nem panaszkodhattunk a gyakorló mérkőzések eredményeire sem. A tavasszal látott támadó szellemű játékot szerettük volna folytatni ősszel, még úgy is, hogy azért gyengült az állományunk. A célunk az 5–10. hely egyikének megszerzése volt, amit az ősz végére meg is valósítottunk.

– A csapat végül minden tekintetben közepesen teljesített, hogy látja, lehetett volna ez jobb, esetleg rosszabb is?

– Játékban a mérkőzések többségén tudtuk hozni azt, amit az edzéseken gyakoroltunk, támadólag léptünk fel szinte mindenkivel szemben. A hat megnyert meccs mellett a döntetlenek száma lett túl sok, több olyan találkozónk is akadt, amelyet a helyzetek és a játék képe alapján megnyerhettünk volna, ilyen volt a Honvéd II., a Cegléd, KTE II., és a Pénzügyőr elleni is. Ha közülük csak kettőt legyőzünk, a hatodik helyen telelünk.

– Azért volt olyan mérkőzés is, ahol a szerencsére is szükség volt...

– Valóban, egy-két meccs alakulhatott volna másképp is, a A Monor elleni győzelemhez kellett az, hogy három perc alatt fordítani tudjunk, Szegeden emberhátrányban gólt lőve fordítottuk meg az állást. Az utolsó fordulóban pedig Martfűn a két kiállítás nagyon megnehezítette ellenfelünk dolgát.

– Összességében elégedett volt csapatával, játékosai teljesítményével?

– Igen, és mindenekelőtt ki kell emelnem Iván Milán és Busa Bence játékát, hiszen ketten együtt góljaink több mint felét szerezték. Rendkívül sokat fejlődött Pinto Mario, aki fiatal kora ellenére végig kiegyensúlyozottan futballozott, ráadásul háromszor is betalált védő létére. Nagyon sajnáljuk, hogy megsérült, reméljük, mihamarabb visszatér közénk. Sokat számított idősebb játékosaink rutinja, Kardos Norbert, Szabó Richárd, Tisza Kálmán és Lengyel Béla egyaránt előre húzták a csapat szekerét. A többiek mezőnymunkájukkal segítették társaikat, ám Pelles Patrik, Sitku László és Csáki Kálmán teljesítménye még kissé hullámzó volt. Az utánpótlásból ősszel felkerült fiúk közül többen is bemutatkozhattak, Dósa Zsombor, Ledacs-Kis Bence, Lengyel Gábor és Kató Tamás előtt is szép jövő állhat, ha töretlen marad fejlődésük.

A házi góllövőlista állása: 9 gólos: Iván Milán, 6 gólos: Busa Bence, 3 gólos: Pinto Mario, 2 gólos: dr. Kardos Norbert.