2023.12.29. 07:00
„Hiszem, hogy ez csapatjáték” – Szarvas Gábort, az Olajbányász új vezetőedzőjét kérdeztük
Nagy potenciált lát csapatában az NHSZ-Szolnoki Olajbányász decemberben kinevezett régi-új vezetőedzője. A másodedzőből szakvezetővé vált, az Olajt „beugróként” már korábban is irányító Szarvas Gábor szerint a legfontosabb, hogy a játékosok a karakterüknek megfelelő feladattal megbízva lépjenek a parkettre, a csapatról pedig annak minden tagja egységként gondolkodjon. Az új trénert edzői filozófiájáról, céljairól, az új igazolás Sztrahinja Jovanovicsról és az Olaj büntetőzéséről is kérdeztük.
Szarvas Gábor szerint az ördög a részletekben rejlik, az Olajnak pedig ezeket a nüansznyi tényezőket kell uralnia
Forrás: MW Archívum
Fotó: Nagy Balázs
– Megvolt a bemutatkozása, vagy ha úgy tetszik, visszatérése az Olajbányász vezetőedzőjeként az idényben: Pécsett szoros vereség, hazai pályán sima győzelem, mennyire elégedett az eddigiekkel?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen az Olajbányász mindig győzelemre törekszik. Ez sajnos még Pécsen nem sikerült, de azt gondolom, hogy már az első héten voltak olyan momentumok, amelyekre hosszú távon is alapozni tudunk. Elsősorban a csapatkohézióra gondolok, valamint az újfajta védekezési rendszerünkre. Azt gondolom, végig versenyképesek voltunk a pécsi oroszlánbarlangban, a hendikepjeink ellenére is. Nem keseregtünk sokat, másnap már a Kaposvár-meccsre fókuszáltunk. A Pécsen faultproblémákkal küzdő amerikai játékosainkkal átbeszéltük, mennyire fontos, hogy végig pályán maradjanak, és a Kaposvár ellen már igen komoly teljesítménnyel rukkoltak elő, és a számunkra nagyon fontos magyar maggal együtt szereztük meg a hazai győzelmet egy remek mérkőzésen.
– Kinevezésekor a klub azt közölte, hogy a támadó- és védekezőjáték rendberakását várják öntől. Erre milyen elképzelései vannak? Egyáltalán mennyire az öné a csapat, melyben másodedzőként kezdte az idényt?
– Abszolút a magaménak éreztem a csapatot már augusztusban is, nyilván december 11-e óta száz százalékban az enyém is. Úgyhogy nincs mellébeszélés, hogy másvalaki rakta össze. Jó pár védekezésbeli filozófia, támadásbeli opció létezik, de nagy csoda nincs: a legfontosabb, hogy a meglévő játékosaink a karakterüknek megfelelő feladatot kapjanak.
Ebben a csapatban van potenciál, vannak tehetségek, vannak képességek. Pontosítani kell, hogy kinek mi a feladata a pályán.
– Mennyiben lesz más a Szarvas Gábor-féle Olajbányász játéka, mint a Rajkovics-féle Olajé?
– Sikeresség szempontjából nem érheti kritika az elődömet, hiszen harmadik helyen állt vele az együttes az alapszakaszban. Nem tagadom: sok mindent és sok mindenből tanultam abból, ahogy Miodrag Rajkovics irányította a csapatot.
Én abban hiszek, hogy ez egy csapatjáték. Mindenkinek szüksége van a másikra. Akár kisebb, akár nagyobb szerepben. Az edzésen adott energiától a kispadról való biztatáson át a pontszerzésen keresztül, illetve az ellenfél legjobbjának a semlegesítésével mindenkinek a szerepe borzasztóan fontos.
Nem szeretném, hogy kételyek között legyen bárki is. Értem ezt úgy, hogy valaki túl sokat vagy túl keveset vár magától, és ezáltal frusztrálttá váljon. Arra törekszem, hogy mindenki egységként kezelje a csapatot, és azon belül mindenki fontos tényezőnek érezze magát.
– Mit tart edzői filozófiájának?
– Minden edzés fontos, meccsen belül pedig minden egyes labdabirtoklás fontos. Az ördög a részletekben rejlik, arra kell törekednünk, hogy ezeket a részleteket irányítsuk. A mi akaratunk szerint kell hogy történjenek a dolgok a pályán. Számos játékrendszer létezik, amelyeket mindenki használ, ezért inkább pszichológiai módon fogalmaznám meg a felfogásom: a legfontosabb, hogy a csapatban lévő játékosokat hogyan tudjuk megfelelő iránymutatással ellátni.
– Említette, hogy az Olajbányász jelenlegi játékosállományában van potenciál. Melyek ezek?
– A fiatalszabálynak a lehető legmagasabb szinten tudunk megfelelni Lukács Norbert és Pallai Tamás személyében, velük e téren a topcsapatokhoz tartozunk. A másik erősségünk a magyar mag: úgy érzem, hogy Pongó Mátéval, Révész Ádámmal, Rudner Gáborral és az említett fiatalokkal abszolút versenyképesek vagyunk, megfelelően tudjuk rotálni az együttest. Azzal, hogy Jr. Clay kiesését követően – a menedzsment gyors reakciójának köszönhetően – korán találtunk helyettest Sztrahinja Jovanovics személyében, így két mérkőzés kihagyása után újra két irányító áll a rendelkezésemre.
– Hogyan illeszkedik majd ebbe a képbe az újonnan érkező Jovanovics?
– Jovanovics egy kimagasló kosárlabda-kultúrából, Szerbiából érkezik. Úgy érzem, már az első beszélgetésünkkor sikerült közös nevezőre jutnunk, és megértette, mit várok tőle. Egy olyan játékmesterre van szükségünk, aki illeszkedik az előbb említett játékrendszerbe, de ha úgy alakul egy mérkőzés, hogy az egyéni kvalitások válnak hangsúlyossá, akkor vezéregyéniségként is elő tud lépni. Sztrahinja visszajelzései alapján ez számára is a leginkább testhezálló szerepkör, és már várja a közös munkát. Csak egy apróság: közvetlenül a Kaposvár elleni meccsünkön egyezett meg a klubbal, de ragaszkodott hozzá, hogy már azon a találkozón ott legyen, másnap pedig már közös edzést tartottunk. Úgy látom, egy motivált játékos érkezett hozzánk.
– Ebben az idényben az Olajbányásznak szembetűnő gondjai vannak a büntetőzéssel és az eladott labdákkal. Mit lehet tenni ezzel?
– A büntetődobó-százalék javítására van egy hallatlanul egyszerű megoldás: gyakorolni kell. Én minden korábbi csapatomnál rengeteg időt szántam arra, hogy a büntetőzésünk a lehető legjobb legyen. Egy friss példa: Pécsen kihagytunk tíz büntetőt, és kikaptunk nyolc ponttal. Nincs miről beszélni.
A büntetőzés a másik oldalról mentális érettség kérdése. Szükséges a megfelelő mennyiségű ismétlésszám, de a higgadtság is, mivel a játékosnak tudnia kell, hogy a büntetődobás után mi a következő feladata. A Kaposvár ellen ebben már látok előrelépést.
Az eladott labdák száma pedig egy adott játékstruktúrát tükröz. Ha megvan a megfelelő egység a pályán, akkor az eladott labdák száma limitálható. Ebben is haladunk előre: míg Pécsen 18, a Kaposvár ellen már csak 13 labdát adtunk el, de én annak örülnék, ha a mérkőzésenként eladott labdáink száma nem lenne több tíznél.
– Felénél jár az alapszakasz, közeleg a Magyar Kupa, mit vár a csapattól és önmagától a következő időszakban.
– A harmadik helyen vettem át a csapatom, így saját magam felé az elsődleges elvárásom az, hogy az alapszakasz második körének a végén se állunk rosszabb helyen harmadiknál. Túlságosan előre pedig nem szeretek tekinteni. Egyelőre csakis a Paks elleni mérkőzés lebeg a szemem előtt. Csak arra koncentrálok, hogy december 30-án a lehető legtökéletesebb állapotban lépjünk pályára Pakson.
