2023.11.16. 07:29
Csatárból vállalkozó – szögre akasztotta a stoplist a Szolnoki MÁV játékosa
Régóta és tudatosan készült civil életére a Szolnoki MÁV csapatának egykori támadója, Rokszin Ádám. A szülővárosán kívül a Győri ETO-ban, a Vasasban és a Nyíregyháza csapataiban is megfordult játékos hosszas fontolgatás után a nyáron döntött úgy, hogy végleg szögre akasztja a futballcipőt, és befejezi a játékot. Döntésének hátteréről, pályafutásáról és a hogyan továbbról beszélgettünk a 32 éves fiatalemberrel.
A szolnoki nevelésű Rokszin Ádám pályafutása során többek között a Vasasban is megfordult
Fotó: Tumbász Hédi / Nemzeti Sport
– Miért éppen most nyáron döntött úgy, hogy befejezi?
– Régóta érett bennem a gondolat, már évek óta készülök a civil életre, játékoskoromban is folyamatosan képeztem magam. Nem azért hagytam abba, mert az NB III.-ban játszik a csapat, de tény, hogy a nyári bizonytalanság megkönnyítette a döntésemet. Valószínű, hogy nehezebb lett volna elhatározni magam, ha a másodosztályban játszik az együttes. A napi háromórás elfoglaltságot jelentő edzések és a hétvégi mérkőzések miatt értékes órák estek ki, amit inkább munkával töltöttem volna, és ezt már nem akartam vállalni. Itt, Szolnokon egyébként több pozitív példa van, egykori csapattársaimmal sokat beszélgettünk, és mások is tudatosan készülnek majdani civil életükre.
– Hogyan tekint vissza a futballban eltöltött évekre?
– A Szanda Focisuliból indulva a Debreceni Labdarúgó Akadémián nevelkedtem, majd sok helyen kipróbálhattam magam. Az NB I. hiányzik ugyan a palettáról, de nincs bennem hiányérzet, mert barátokat adott és élményeket nyújtott a labdarúgás, amelynek szinte minden pillanatát élveztem.
– Volt-e olyan találat vagy esetleg szezon, amely különösen emlékezetes marad az ön számára?
– Egy gól azonnal eszembe jutott, amit egy MTK elleni Magyar Kupa-mérkőzésen szereztem, és továbbjutást ért, ha jól emlékszem a 2016-2017-es idényben történt. Ez a bajnoki évad és az azt követő győri időszak jól sikerült, de a Csábi József edzősége alatt két évvel ezelőtt elért kilencedik hely is szép emlékeket ébreszt bennem.
– Pár hónap már eltelt azóta, hogy befejezte a labdarúgást. Nem hiányzik a napi rutinjából a futball?
– Ahogy korábban említettem, ez egy folyamat volt nálam. Saját vállalkozásba kezdtem, és ez már sok időmet lefoglalta korábban is. Igyekszem azonban mozogni, futok és lábteniszezni járok, ezek és a munkám felemészti már az energiám. Talán úgy fogalmazhatnék legpontosabban, hogy lezártam ezt az időszakot és előre tekintek. De nem felejtem el, hogy sokat köszönhetek a Szolnoki MÁV vezetésének, szüleimnek és a feleségemnek, akik egyaránt támogattak karrierem során. Marad nekem a szurkolás, szinte minden hazai mérkőzésen kint vagyok, és drukkolok a srácoknak. Örömmel látom, hogy azok saját nevelésű helyi játékosok, akik korábban kevesebbet játszottak, most a kezdőcsapat állandó tagjai, és gólokkal, jó játékkal hálálják meg a bizalmat.
